Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

NAPTÁR - Németh Béla emlékezete (Szita László)

NÉMETH BÉLA EMLÉKEZETE (1840-1904) • Baranya kiemelkedő történészének életéről életművéhez képest nagyon keveset tudunk. A halála után, 1904. október 15-én készült nekrológ az első összefoglalás életéről és működéséről. A későbbi megemlékezések és méltatások alig haladták meg a halála napján írt újságcikk konkrét adatait. Baranya megye és Pécs város történetíróiról általában keveset tudunk. Térségünk történetírásának historiográfiai elemzése, összefoglalása méltatlanul késik, így tehát nem csoda, hogy olyan kiválóságok, mint Koller József, Haas Mihály, Németh Béla életművét és sokirányú tudományos tevékenységét alig ismerjük. Németh Béla 1840. szeptember 25-én született Gödreszentmártonban. Atyja a kincstári uradalom számtartója volt, aki fiai neveltetésére nagy gondot fordított. Testvérével együtt a pécsi gimnáziumba íratták, ahol mindketten kiváló tanulók voltak. Kitűnt nyelvtehetségével, messze az átlag feletti történelmi ismereteivel, valamint zene iránti nagyfokú érdeklődésével. Testvére hasonlóan tehetséges nyelvész, matematikus volt. Atyjának 1857. július 25-én bekövetkezett halálakor mindkét fiút, anyjának határozott kívánságára, a kor szokása szerint papi pályára adták. 1857. augusztus 4-én kerültek a pécsi papnöveldébe, ahol öt évig tanultak. Girk György megyés püspök 1862. július 25-én subdiaconusi, október 15-én diakónusi fokozatra érdemesítette, 1863. április 12-én misés pappá szentelte fel Németh Bélát. Első szentmiséjét, amelyre a korabeli sajtó is reflektált, 1863. április 16-án tartotta. Úgy tűnt, fényes egyházi karrier vár rá, azonban mint ez elég gyakori volt e korban, sok tehetséges pap a káplánsággal járó nehéz szolgálat közben hátat fordított hivatásának. Németh Béla megkísérelte hite szerinti hivatását. Először Tolnatamásiban, majd Pincehelyen s végül Döbröközön káplánkodott. Közben keményen tanult, egyházjogi tanulmányokat folytatott és 1867. október 6-án synodális vizsgát tett, kitüntetéssel. A nem átlagképességű lelkész pályája 1867-ben tört meg, éppen akkor, amikor tanulmányai sikerrel végződnek, s készülődött vissza Pécsre. Kortársa szerint „... a pálya amire lépett nem neki volt szánva. Különböző okok és körülmények hozták abba a kényszerhelyzetbe, hogy tényleg már 1869-ben, végleg pedig 1871-ben búcsút mondjon a papi pályának..." Ennek némileg ellene mond, hogy ugyancsak e szerző ugyanebben a cikkében azt írta, hogy „ .. .1867. október 28-án már áttért a reformata vallásra, elvéve a kovácshidai (református) Fichtner Emíliát feleségül..." A halálakor írt nekrológ szerint: „.. .Igen szép jövőt jósoltak neki, noha a papi pályára kedvet és hajlamot nem érzett. Pár évi káplánkodás után ki is lépett az egyházi kötelékből és jogi tanulmányokat folytatott..." - a Kecskeméti Jogi Akadémián, az intézmény évkönyvének tanúsága szerint kiemelkedő eredménnyel. 1874-ben a Budapesti Királyi ítélő Tábla bizottsága előtt ügyvédi vizsgát tett testvérével együtt, aki ugyancsak elhagyta a papi pályát. Jogi tanulmányaik befejeztével a testvérek Pécsre tértek vissza, ahol - közösen - ügyvédi irodát nyitottak. 188 l-ben azonban különváltak.