Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/2)

MŰHELY - TAKÁTS LAURA: Baranya vármegye mezőgazdaságának néhány vonása a 19. század végén

TAKÁTS LAURA BARANYA VÁRMEGYE MEZŐGAZDASÁGÁNAK NÉHÁNY VONÁSA A 19. SZÁZAD VÉGÉN A 19. század egyik legfontosabb gazdaságtörténeti folyamata az indusztrializáció volt. A „take-off ' Nyugat-Európából kiindulva jó száz év alatt éreztette hatását Közép-Európában is: magával hozta a tradicionális agrártársadalmak felbomlását és egy újszerű társadalmi képződmény kialakítását. A Habsburg Birodalomban - amelyben az évszázados munkamegosztás révén Magyarország számára az agrárszállító szerepe osztatott - a 18. század végétől a központi gazdaságpolitika is elősegítette ezt a változást. Az 1848-as forradalmi törvényhozás a hagyományos ,,Agrárverfassung"-ot végleg lebontotta, s létrehozta azokat a liberális elveket követő törvényeket (jobbágyfelszabadítás, tulajdon stb.) amiket az ötvenes évek gazdaságpolitikája tovább mélyített. Az igazi áttörés - a magyar gazdaság birodalmi helyzetéből fakadóan - nyilván csak az agrárszférából vagy a vele szorosan összefüggő termelési szektorokból származhatott. A növekedési adatok szerint az áttörés (a „Wirtschaftsboom") a század hatvanas éveitől következett be, amikor a korábbi 1,4%-os agrárnövekedes hirtelen 3,6 százalékosra ugrott. (A növekedési mutató természetesen aggregátum, változása mutathatja azokat a jelenségeket, amelyek a magyar nemzetgazdaságban végbementek.) Nem kívánjuk itt a már sok szempontból és jól megvilágított folyamat egyes elemeit bemutatni, csupán utalunk olyan tényekre, mint az ipari technológia változása, a gazdasági vérkeringést előmozdító hitelszervezet kiépülése, a rendkívül nagy tőkeigényességű közlekedési hálózat kiépülése. A társadalmi előfeltételek között említést érdemel a tőkés vállalkozó réteg megjelenése, az értelmiség európai látókörének kialakulása, a szakmai és szellemi potenciál növekedése, az urbanizáció, stb. (KOMLÓS 1979. 41-42). Úgy tűnik, hogy a magyar gazdaság még soha nem ment át olyan gyors ütemű változáson, mint a dualizmus éveiben. Azonban a fejlődés nem volt töretlen, a növekedést a század vége felé megzavarta a nyugat-európai agrárdepresszió, ami nálunk is árzuhanást okozott. A magyar mezőgazdaság számára új helyzet állt elő: új termékek, új piacok, új termelési kultúrák kellettek. Makrogazdaságilag ez persze az agrárágazat pozíciójának csökkenésével járt; társadalmi hatásai között a mezőgazdaságból való elvándorlás, a városkörnyékre való húzódás, esetleg a kivándorlás érdemel említést (SÁNDOR 1958. 103-148). A változások eredménye a kilencvenes években már kezdett mutatkozni, így nem véletlen, hogy az 1895. 3. törvényben elrendelték az egész országra kiterjedő egységes mezőgazdasági összeírást. Az egyedülállóan gazdag történeti forrás - eltekintve néhány részfeldolgozástól - meglehetősen kiaknázatlan kútfője a magyar gazdaságtörténetírásnak. Az eredményeket öt hatalmas statisztikai kötetben publikálták, s ami külön öröm, hibaszázaléka meglepően alacsony (GAZDACÍMTÁR 1897; PUSKÁS 1960. 475). A következőkben megpróbálunk egy rövid, határok közé zárt áttekintést adni arról, hogy Baranya vármegye mezőgazdaságának néhány vonatkozása, főleg az üzemi