Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

MŰHELY - FÜZES MIKLÓS: Dél-dunántúliak a Szovjetunió munka táboraiban

Ez az ígéret újabb összeírást eredményezett, ami 1946 elején érkezett meg a Külügyminisztériumba. A békeszerződés aláírása után (1947. február 20.) tárcaközi bizottság alakult, a hadifoglyok (most már ennek tekintették a polgári személyeket is) hazahozatalának megszervezésére, de a szovjet kormánnyal nem sikerült felvenni a kapcsolatot. A kétoldalú Hadifogoly Egyezmény aláírására végül is csak 1948 április közepén került sor. Az elszállítottak hazahozatala azonban továbbra is a szovjet kormány elhatározásától függött, mert 1948 év vége helyett több ezren csak 1949 év végén érkeztek haza. A hazaszállításokra egyébként az is jellemző, hogy a magyarok jöttek először, azok, akiket Kelet-Magyarországról az ún. hadimunka alapján vittek el. őket követték a német származásúak, közülük is legutoljára az egykori Volksbund tagok. Az egyik legnagyobb bizonytalanságra a létszám tisztázása ad okot. A sebtében készített előzetes nyilvánLáger-ponre tartások, majd az utólag készítettek közös hibája, hogy nem állnak hiánytalanul rendelkezésre, és hitelességükkel is gondok vannak. A felkutatási kísérletek alkalmával készített sokféle összeírás sem tartalmaz minden nevet, így félő, hogy teljes pontossággal az elszállítottak létszámát sohasem lehet megállapítani. A szovjet hatóságok átvételi elismervényeket ugyanis nem adtak, a táborok iratai minden bizonnyal még sokáig nem lesznek elérhetőek. Nem ad teljes képet a Debreceni Hadifogoly Átvevő Bizottság nyilvántartása sem, mert a hazatértek nem mindegyikét fogadták itt, azonkívül sokan már a Szovjetunióból, vagy a romániai Fogsány elosztó táborból közvetlenül Németországba távoztak. Mások pedig éppen Németországból szöktek haza, ahhoz, hogy a kitelepítés részesei lehessenek. Nem rendelkezünk semmiféle adattal sem a Szovjetunióban elhunytak számáról, holott az elbeszélések éppen ezen a ponton válnak a leginkább tragikussá. Részadatokból, becslésekkel történt számítások szerint mintegy 55-60 ezer főt, magyart és németet, vittek el. A túlélők száma mintegy 25 ezer fő. A veszteség tehát meghaladja az 50%-ot, ami az elbeszélések alapján - különösen ott, ahol járványok is felléptek, és ez volt a gyakoribb - reálisnak tűnik. A teljes létszámot Dél-Dunántúlon sem ismerjük. Baranyában 4785 főről vannak adataink, de ebben nem szerepelnek azok, akiket katonaviseltségük miatt mozgósítottak. Tolna megyében 4134 személyről van tudomá-