Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

MŰHELY - MÁRFI ATTILA: Színház a millennium tiszteletére (A Pécsi Nemzeti Színház építéstörténetéhez)

jeligével ellátott pályamunkát fogadták el. Készítői Steinhardt Antal és Lang Adolf budapesti műépítészek voltak. A végső szót azonban az 1891. március 19-i városi közgyűlés határozata mondta ki. A közgyűlés döntése szerint a pályázat első díját (300 Ft) a Steinhardt és Lang építész kettős nyerte el. A Pártos és Lechner-féle pályaművet a második díjjal járó 200 Ft-tal jutalmazták.

34 A két kiemelt pályamű alkotóit felszólította a közgyűlés, hogy újabb ún. szűkebb pályázaton vegyenek részt az alábbi feltételek szigorú betartása mellett: a színház befogadó képessége 1000 főt ne haladja meg, s az építkezés költségvetése ne lépje túl a 200000 Ft-ot. Az épület főtengelye a Király utcára függőleges irányban helyezkedjen el. Az előszínpad 10 m hosszú és 8 m széles, míg a pótszínpad lehetőleg 6 m hosszú és 5 m széles legyen. A színpad két oldalán építsék ki az öltözőket, díszlettárat és a zongoraszobát.

35 A város súlyos anyagi gondokkal küzdött. A színház felépítése (mint már utaltunk rá) számos már elkezdett vállalkozás befejezésétől függött, ezért különösen megnövekedett a további adományozások-gyűjtések jelentősége. Újra megmozdult a város polgársága s különböző felajánlásokkal igyekezett támogatni a zátonyra futott színházügyet. A pécsi testületek-egyesületek-szervezetek különböző rendezvényeket tartottak, melyek bevételeit a színházi alapra utalták át. A város virilisei erkölcsi kötelességüknek érezték a pénzadományok rendszeres gyűjtését.

36 Nem volt ritka a más jellegű felajánlás sem. Pl: Zelms György építési vállalkozó 5000 db téglát ajánlott fel a színház javára, Zsolnay Vilmos pedig „egy szép Majolica kutat" kívánt felállítani a színház előtti térre.

37 Mint később kiderült a már elkészült színház elé nem fért el úgy a kút, hogy ne akadályozta volna a Király utcai élénk forgalmat. A város Zsolnay Vilmos halála után is igényt tartott a megígért díszkútra. Az ún. „Zsolnay-kút"-at a színház helyett az Irgalmas-rend temploma előtti téren állították fel.

38 Megkönnyítette a város helyzetét az is, hogy a színházi telekért nem kellett fizetni. Ekkor a színházi vagyon 77 555 Ft 75 kr volt.

39 1892. január 16-án a Színházi Bizottság kihirdette a „szűkebb pályázat" eredményét, amelyet ismét a Steinhardt és Lang műépítész páros nyert el. A Lechner-Pártos pályaművet 2000 Ft tiszteletdíjjal jutalmazták.

40 Egy hónap múlva a városi tanács szerződést kötött a pályázaton nyertes építész párossal az épülő színház munkálatainak irányítására, a közgyűlés több egyeztető tárgyalást tartott az építkezés előkészületeiről. A munkálatok felügyeletével Kardos Kálmán főispánt bízták meg, s egyben ő volt a vezetője az ún. Építkezési Szakbizottságnak is. Egyhangúan elfogadták azt a javaslatot is, hogy az új színház tulajdonába kerül, mivel az összes anyagi terhet viselik. Az elkészített költségvetést kormányhatósági jóváhagyásra terjesztették fel. Az engedély megérkezéséig elrendelték a színház építésén részt vevő vállalkozók számára a nyilvános versenytárgyalások feltételeinek kidolgozását

41 Az eredeti elképzelés az volt, hogy a kormány engedélye után még az 1892-es esztendőben elkezdődhet az építkezés. A Belügyminisztérium azonban az építési tervrajzok és a költségvetés újabb szakértői vizsgálatát rendelte el.

42 Végül az is kiderült, hogy bizonyos módosításokat el kell végezni a tervdokumentációkon és a költségvetésen is, de ennek függvényében az eddig megkötött szerződéseken is változtatni kell. A módosított műszaki anyagot 1893 februárjában küldte el a polgármesternek a tervező páros.

43 Április 17-én a városi közgyűlésen olyan döntés született, amely szerint „.. .még ebben az évben tető alá akarják hozni" a színházat.

44 Első lépésként a katonai csapatkórházat kellett lebontani, mely még mindig állt. Ennek