Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

MŰHELY - BÁN PÉTER: Új adatok a szerzetesrendek II. József-kori feloszlatásáról

Néhány szerzetesrend tagjainak létszámaránya százalékban az összes szerzetes adott évkörű összes létszámához viszonyítva 1782 1786-88 (feloszlatás előtt) (feloszlatás után) ferencesek 51,8% 61,2% minoriták 6,0% 7,6% kapucinusok 7,3% 7,8% karmeliták 1,3% 1,8% domonkosok 1,9% 2,0% piaristák 6,8% 9,5% irgalmasok l

s

6% 3,6% Ez a kalkuláció nemcsak hiányos, de látszólag nem veszi tekintetbe a szerzetesi létszámának időközbeni 55%-os csökkenését; a százalékszámításnál ezt természetesen nem hagytam figyelmen kívül. Ebből a reprezentatív jellegű adatsorból mégis furcsa legalábbis nem várt - végeredmény adódhat. A szerzetesrendek egymáshoz viszonyított relatív helyzetváltozási lehetőségére gondolok, ezen belül két tényszerű adatcsoportra. Az egyik közismert: a tanító és a gyógyító-betegápoló rendek előretörése - bár ez nem túl látványos még a 18. század végén (13%-nál alig több személyes képviseletük) -, a másik szembeötlőbb és kevésbé köztudott. Ugyanis a jelek szerint a koldulórendek, mindenekelőtt a ferencesek uralták a „mezőnyt" 1786 után is, holott a pátens tételesen betiltotta őket. Más rendekhez képest pedig zömmel erősbödött pozíciójuk. A jozefinista rendelet megvalósulásának értékelésére ilyen körülmények között csak nagyon visszafogottan lehet kísérletet tenni: nem egyetlen - felvilágosult abszolutisztikus - intézkedés döntötte el, hogy a 18. század végén és azután hogyan alakult az egyes rendek pályafutása. A gazdasági erő, illetve a szerzetesi eszmény szempontjából mint erőtlenség kétségkívül észlelhető módosító tényezőként hatott. De a jelek szerint még ez a két pólus sem önmagában hozta meg a végeredményt, más egyelőre még ismeretlen - faktorok is szerepet játszottak a szerzetesrendek 1782 utáni történetének alakulásában. JEGYZETEK 1 MARCALI HENRIK: Az 1790/1-ki országgyűlés. Bp., 1907. II. köt. 208., 239., 293., 352. Magyarország történeti kronológiája. Főszerk. Benda Kálmán. II. köt. Bp. 1982. 604. 2 Magyarország történeti kronológiája. Főszerk. Benda Kálmán. Bp. 1982. II. köt. 592. - A legújabb katolikus egyháztörténeti szintézis ugyanezeken az adatokon kívül azt közli, hogy „Magyarországon megmaradt 81 ferences, 25 piarista, 11 minorita, kapucinus és irgalmas, 3-3 domonkos és szervita, l-l ágostonos és karmelita kolostor." (SZÁNTÓ KONRÁD: A katolikus egyház története II. köt. Bp. Ecclesia 1985. 282.) - Mindezek az adatok jórészt Karácsonyi János több mint félszázaddal korábbi munkásságára támaszkodnak, aki azonban még árnyaltabb, ha nem is pontos különbséget tett az egyes rendek sorsának leírásakor (KARÁCSONYI JÁNOS: Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig. Veszprém, 1929. 302-317.). 3 „Sacerdotes", ill. „clerici" elnevezések, de a később keletkezett conscriptiók e két csoportot gyakran összevonták vagy „sacerdotes" vagy „patres" gyűjtőnéven.