Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

TANULMÁNYOK - LÁBADI KÁROLY: A magyar folklór „apróságai" a Drávaszögben

hanem szóbelileg közvetített anekdota, adoma 26 százalékának tudjuk, ki volt az elmondója. Lelkészek, tisztviselők, orvosok, Ács környezetének értelmiségi rétegét adók voltak mesélői. A szövegek nyelve veretes, stílusa választékos, amely példánkon is ellenőrizhető: „Egy rétfalusi menyecske szeretője volt a rektornak, s mikor az más állomásra költözött, a menyecske keservesen siratta. A jámbor, vaksi férj, ki azt képzelte, neje csupán az egyházi hivatalnok iránti kegyeletből sír, rábámulva szólt: - De mit rész neki? Hiszön lesz másik a helyére." Ács szövegei igen változatos tematikájúak, mégis öt nagyobb tárgykör emelkedik ki. Legtöbb tréfás szöveg (39,8%) a közéletből meríti témáját. Közöttük a törvénykezéstől kezdve egészen a mindennapi társas életig terjed az események színhelye. A második csoportot (25,7%) az erotikus, szerelmi tárgykör képezi. Nem túl sokkal marad le az egyházi témájú szövegek száma sem. Ezt a családi életről szólók s végül a történeti tárgyúak, a klasszikus értelemben vett anekdoták követik 4,6 százalékos részvétellel. A humoros műfajban szereplők társadalma meglehetősen tagolt. Ha figyelembe vesszük ezt a listát a néven és névtelenül szereplő királyoktól egészen a kofákig, majd három tucatnyi foglalkozási, azaz társadalmi típus jelenik meg. A kapitalizálódó társadalomban feltűnő az állami és vezetői, valamint az őket kiszolgáló személyek nagy száma. Éppen ők válnak a kifigurázás a megnevettetés szenvedő alanyaivá. E listán messze a papok, lelkészek vezetnek, s ez az adat alátámasztja Ács Gedeon egyáltalán nem klerikális beállítottságát. Hogy a szövegek nagy része helyhez köthető, ezt a bennük előforduló földrajzi nevek tanúsítják. Ács anekdotáira jól ráillik Szabó György megállapítása, amit egyébként az anekdoták típusaival kapcsolatban fogalmazott meg: „... van közöttük egészen rövid vagy terjedelmesebb, egyikük célja a puszta nevettetés, a másik moralizál, a harmadik leleplez, vagy egyszerűen tényeket közöl" (SZABÓ 1976. 11.). A XIX. századi drávaszögi anekdoták közzététele az idei évben várható (LÁBADI 1990.), emellett hasznos igyekezettel a szórványos közlések mellett századunk anekdotakincse is megmenthető lenne. S ennek a feltételes módnak a használata indokolt más műfajok esetében is. A lakodalmi kurjantások esetében például már kedvezőbb a helyzet. Ezernél több adatot sikerült rögzíteni, s feldolgozásuk, rendszerezésük után újabb kiadvánnyal gyarapodhat a drávaszögi kisepikai prózaműfajokat bemutató könyvsorozat. Ha ez megtörténik, voltaképpen befejeződik a műfaj legjellegzetesebb darabjainak a területi feltérképezése, s lehetőség kínálkozik arra, hogy a nehezen csoportosítható anyag alapján - amely sokáig az érdeklődés külső körébe szorult - általános érvényű következtetéseket is levonhassunk, s folklorisztikánk számára jól forgatható gyűjteményeket adjunk. Mert azt nem szabad elfelejteni, hogy a rövid műfajok végül is az epika embriói.