Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

TANULMÁNYOK - LÁBADI KÁROLY: A magyar folklór „apróságai" a Drávaszögben

LÁBADI KÁROLY A MAGYAR FOLKLÓR „APRÓSÁGAI" A DRÁVASZÖGBEN Csak az utóbbi esztendőkben fordult a folkloristák figyelme a kisepikai prózaműfajok gyűjtése felé. A megnevezés tulajdonképpen gyűjtőfogalom, összefoglaló név, amely igyekszik magába ölelni a találósokat, szólásokat, rigmusokat, felkiáltásokat, üdvözléseket, példabeszédeket, anekdotákat és vicceket. E műfajoknak az a legszembetűnőbb vonásuk, hogy többnyire csak egyetlen mondatból állnak, esetleg pár mondat fűzére alkotja a kisebb terjedelmű népköltészeti alkotást. Amíg bőséggel lehetett mesét, népdalt, népballadát és más, „látványosabb" műfajt gyűjteni, a kisebb műfajok természetszerűen háttérbe szorultak. Valójában érdemtelenül, hiszen a nemzeti és nemzetközi vizsgálódások meglepő eredményeket tártak fel velük kapcsolatban. Nálunk a gyűjtési módszertan hiányossága ellenére is egyértelművé vált, hogy a kisepikai prózaműfajok eredete nem különbözik a többi folklórműfajétól. Annak ellenére, hogy egyepizódos jellegűek, mégis fontos szerkezeti, fejlődéstörténeti és műfajukra jellemző törvényszerűségeket tartalmaznak. E műfajok nemzetközi felderítése előbbre áll a magyar kutatásoknál, ám folklorisztikánk szaporodó gyűjtései, rendszerezései esélyt kínálnak a felzárkózásra. A jugoszláviai Drávaszögben a rövid műfajok feltárása a találósok összegyűjtésével kezdődött. 1982-ben jelent meg a drávaszögi magyar találósok gyűjteménye Ho Id letette, Nap felkapta címmel (LÁBADI 1982.). A magyar népköltészet kutatói már a múlt század óta számon tartják e nagy népszerűségnek örvendő műfajt, amely igazándiból a reneszánsz óta vált különösen kedveltté. A gyűjtés tíz drávaszögi falura terjedt ki: Bellye (Bilje), Csúza (Suza), Hercegszöllős (Knezevi Vinogradi), Karancs (Karanac), Kopács (Kopacevo), Kő (Kamenac), Laskó (Lug), Sepse (Kotlina), Várdaróc (Vardarac) és Vörösmart (Zmajevac) volt a gyűjtőterület. Voltaképpen ezek a kutatópontok szolgáltatták az adatokat a többi kisepikai prózaműfaj számbavételekor is. Tehát ezzel a szűkebb tájegységre korlátozódó munkával tíz helységből amelyeknek nyelve, szokásai, hagyományai megegyezéseket, rokon vonásokat mutatnak - 4832 találóst sikerült összegyűjteni. A betakarítás hosszú éveket vett volna igénybe, ha nem kapcsolódnak be a horvátországi magyar tannyelvű és anyanyelvápoló tagozatok diákjai és tanárai. Szorgos méhecskék módjára elvezettek a legjobb adatszolgáltatókhoz, s ezzel is siettették a gyűjtést és feldolgozást. Segítségük pótolhatatlan volt a többi gyűjtéskor is. A rendszerezés során kiderült, hogy a három leggazdagabb találóskinccsel