Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

TANULMÁNYOK - ÓDOR IMRE: Baranyai inszurgensek a napóleoni háborúkban

Baranya vármegye 1809. január 8-i közgyűlésén elhatározta, hogy „a jeles napot, melyen vitéz fiaink, testvéreink és barátaink a csatapiaczról királyunknak és hazánknak jeles megelégedésével dicsőségesen kebelünkbe visszatérnek, nagy ünnepélylyel fogadjuk".

19 A felkelők ünnepélyes fogadására és oszlatására január 9-én Pécsett került sor; az alispán beszédét követően a hazatérőket a „városi ebédlő házakban" közadakozásból összegyűjtött pénzen vendégelték meg, mintegy megülve torát a hét és fél hónapig tartó meddő pénz- és emberáldozatnak. A francia háborúk során hadba hívott nemesi felkelések egyértelműen bebizonyították, hogy a nemesség önmagában alkalmatlan a honvédelemre és döntő többsége már anyagi lehetőségénél fogva sem tud eleget tenni kötelezettségének. A nemesség utolsó hadra kelése során, főként győri szereplése kapcsán - bár ott még a reguláris alakulatok sem állták meg helyüket - nyilvánvalóvá vált, hogy a nemesi felkelés elavult intézménye a modern hadviselés korában nem alkalmazható sikerrel. A 18. századtól napirenden lévő korszerűsítése végképp megfeneklett; a reformtervek a nemzeti hadsereg megvalósulásától tartó Udvarnál, az állandósító törekvések a rendeknél egyaránt elutasításra találtak. A nemesi felkelés gyökeres reformja a reformkorban is eleve kudarcra volt ítélve (ÓDOR 1988. 143-153.). A magyar rendi társadalom anakronizmusainak egyik legjellegzetesebbikét a vele szorosan összefonódott adómentességgel együtt az 1848-as polgári forradalom söpri el immár visszavonhatatlanul. Kossuth és Petőfi már a letűnt korszak jelképének tekintette az inszurrekciót, azonban nem utolsósorban éppen nekik köszönhetően és tankönyveink jóvoltából, a győri csatával azonosított nemesi felkelésről a „futó lábak" víziója él mind a mai napig a köztudatban. JEGYZETEK 1 A nógrádi nemesi felkelő lovasezred zászlószalagjának felirata. Jelentése: „Ébredj magyar vitézség!" Közli MARKÓ 1939. 39. 2 A nádori kimutatást lásd MOL N24/Arc. Pal. Jos. Ált. Ins./238. fasc. Címe: Summarius Extractus Nobilis Insurrectionalis. Baranyiensi Legio Equestris Simeghiensis Cohors V. Colonelli V. 3 A névsort a vármegyei közgyűlés jegyzőkönyve alapján közöljük. Lásd BML Kgy. jkv. 1809. 259. A zárójelben közölt számok az életkort jelölik, melyet az összeírás lajstromai tartalmaznak. 4 Mecséry Dániel altábornagy (1759-1823), Vas megyei középnemesi család sarja, a Mária Terézia Rend középkeresztese, 1809-ben - Ott Károly báró altábornagy halála után - a nemesi felkelés dunántúli kerületi parancsnoka. Nem tévesztendő össze fivérével, Jánossal, akivel egyszerre kapta meg a magyar báróságot. Lásd M. D. önéletrajza (HK, 1924. 133-160., ül. 298-323.) 5 BML Kgy. i. 835/1809. 6 A hét strófából álló költeményt közű VÁRADY 1916. 6-7. 7 Sauska Keresztély levele. Dabrony, 1809. jun. 4. BML IV. 5. PD. i. 166.