Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

TANULMÁNYOK - ÓDOR IMRE: Baranyai inszurgensek a napóleoni háborúkban

Járás Lovas Gyalogos Helyettes saját költségén 2-3000 forint 1-2000 forint saját állami költségen lovas gyalogos pécsi hegyháti szentlőrinci siklósi mohácsi baranyavári 2 1 2 — 1 — 25 — 20 — 79 y — 13 — 7 25 1 2 2 2 5 1 1 6 Összesen: 5 — 1 151 32 13 Táblázatunkból világosan kitűnik, hogy a baranyai nemesi felkelők közel háromnegyed részének jövedelme a - megállapított - létminimum alatt volt, ismereteink szerint meg sem közelítette azt. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a megye 38 „tehetős" nemese közül csupán hatot találunk a személyesen felkelők sorában. Még mielőtt bárki arra a kézenfekvő következtetésre jutna, hogy a vagyonosok kivonták magukat a számukra kínos teher alól, gyorsan megjegyezzük, hogy - a korábban részletezett mentesség folytán - törvényesen maradtak a felkelés keretein kívül. Körükben ott találhatjuk a pécsi klérus vezetőit, élükön Király József püspökkel és a kanonokokkal, valamint a megye vezető tisztviselőit, a fő- és alispánt (Végh István, Kajdacsy Antal), továbbá élemedett táblabírákat és uradalmi tisztségviselőket. A saját költségen felkelő 5 lovas kivétel nélkül a megye kisszámú, jómódú középbirtokosságából került ki, név szerint: Sauska Ferenc és Keresztély, Jeszenszky Imre, Mihálovics Lajos és Tanyi Mihály. A felkelő csapatok felszerelése és felfegyverzése megyénkben, de országosan is vontatottan haladt. A megyék többsége a szükséges fegyverrel, felszereléssel és olyan kapacitással nem rendelkezett, amely rövid időn belül pótolhatta volna a hiányzó készleteket, melyeket a sorhad által kiürített fegyvertárak sem biztosíthattak. József nádor erőfeszítései is csak csekély eredménnyel jártak. Az uralkodóhoz intézett sorai hűen tükrözik a helyzet súlyosságát: „... nem veszem magamra azt a felelősséget, hogy azon pillanatban, midőn a monarchia megmentése forog kockán, a hős magyar nemességet a felszerelés és fegyver hiánya tétlenségre kárhoztassa" (R. KISS 1909.1. 59.). Az inszurrekció szervezése a kezdeténél tartott, amikor /. Ferenc 1809. április 8-i manifesztumában bejelentette az újabb háborút birodalma népeinek. Két nappal később - az Osztrák Császárság hadseregeinek támadása napján - az uralkodó utasította József nádort, hogy hívja hadba a magyar nemesi felkelést. Az inszurrekció főparancsnoka ennek értelmében haladéktalanul elrendelte a felkelők második-hadi-szemléjét (DOMANOVSZKY 1944.1/2. 235-236.). Több vármegyében azonban április közepéig még az első (sorozó) szemlét sem tartották meg. A késedelem oka általában az volt, hogy a saját költségükön