Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

TANULMÁNYOK - ÓDOR IMRE: Baranyai inszurgensek a napóleoni háborúkban

katonai szolgálat alóli mentességét. Az állandó hadsereg megteremtésével (1715: 8. tc.)- Szekfű Gyula találó jellemzése szerint - a magyar nemesség megmentette a „véradó" látszatát és az adómentesség valóságát (SZEKFŰ 1935. 340.). A nemesi felkelés - úgy tűnt - Bécs számára végképp elveszítette jelentőségét. A francia háborúkat megelőzően csupán egyszer került sor hadba hívására, az osztrák örökösödési háború kezdetén, 1741-ben. A magyar nemesség ugyanakkor Európában szinte egyedülálló számaránya folytán nem csekély tartalékot jelenthetett a hadsereg számára. S valóban, 1741-ben már szembe is került az önálló magyar seregrészként történő alkalmazás rendi törekvése azzal az udvari elképzeléssel, amely az inszurrekciót a birodalmi ezredek kiegészítésére kívánta felhasználni. A viszonylag békés 18. században több mint fél évszázadig nem szólították hadba a nemeseket. így a nemesség élvezte a nyugalmát; adót nem fizetett, katonáskodnia nem kellett, sőt még a hagyományos évenkénti fegyvergyakorlatra sem kényszerült kiállni. A bécsi udvar sem erőltette az inszurrekció korszerűsítését. Történtek ugyan kísérletek az uralkodók (Mária Terézia és II. József) részéről, hogy e „haszontalan kötelezettséget", a nemesi privilégiumok zálogát képező „véradót" nemes csengésű aranyra, tényleges adóra változtassák, azonban e törekvések rendre meghiúsultak a kiváltságőrzés bűvkörében mozgó nemesség ellenállásán (ÓDOR 1987. 162-163.). ,Jlenascere virtus Hungarica!"

1 A 18. század utolsó évtizedében a polgári forradalom nyomán kibontakozó európai francia hegemóniatörekvések, melyeket Bonaparte Napóleon testesített meg és vitt átmenetileg diadalra, több mint két évtizeden át csaknem megszakítás nélküli háborúk színterévé tették Európát. Angliát, Skandináviát és a még török uralom alatt álló balkáni területeket kivéve, a földrész egyetlen állama sem maradt mentes attól, hogy valamely részében időlegesen hadszíntérré ne váljék (VÖRÖS 1981. 93.). A Habsburg Birodalom az 1792. április 20-i francia hadüzenettől kezdve szinte szakadatlanul háborúban állt a Francia Köztársasággal, majd a Császársággal. A Franciaország ellen sorra megalakuló katonai szövetségi rendszerek (koalíciók) háborúi - az 1797-ben befejeződő első, az 1799-1802. évi második az 1805. évi harmadik és az 1806-1807. évi negyedik koalíciós háború - rendre a franciák győzelmével értek véget. A kezdeményező Habsburg Birodalom - a negyedik kivételével mindegyik koalíciónak tagja volt - súlyos katonai és politikai vereséggel került ki e háborúkból (VERESS 1987. 7.). Az 1805. december 26-án megkötött pozsonyi békével - 1006 évi fennállás után - megszűnt a Német-Római Császárság, s