Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

TANULMÁNYOK - BARISKA ISTVÁN: A birodalmi eszme katonája (Hadik András pályaképéhez)

aki valóban az első magyar volt, aki elnöke lett a nagytekintélyű bécsi Hofkriegsrat, az udvari haditanács szervezetének. Tegyük hozzá, mindmáig az egyetlen is maradt. Nem mintha ez önmagában értékmérő lenne. De a Habsburg kormányzati munkában, a felvilágosodott abszolutizmus adminisztrációjában lassan teret nyerő szelekciós felfogás, amelyről Marczali is beszélt. Ez persze még nem szorította ki az arisztokráciát preferáló kontraszelekciót, ugyanakkor mégis új típusú karrierek előtt nyitott utat. Egy rendhagyó karrier állomásai Hadik életpályája tulajdonképpen egy ilyen új típusú karriert példáz. Hadik atyai nagyapja, id. Hadik Mihály (1639-1669), a „Nyitra véghelybeli ezeres zászlótartó" katonai érdemeinek köszönhetően nemesi címet igen, de birtokot nem hagyott fiára, ifjabb Hadik Mihályra (1668-1733). Hadik András apja, aki 1708-ban Németalföldről hozott feleséget Hardy Franciska személyében, a Kollonich-huszárezredben már kapitányságig vitte. A fél Európát megjárt huszártiszt azonban ellenezte, hogy fia a katonai pályát válassza. Ezért a kőszegi jezsuita gimnáziumban tanuló (1719-1728) fiát először Kassára küldte szeminaristának.

1 Esetében tehát arról van szó, hogy a harmadik nemzedékben már megszakadhatott volna a katonai tradíció. Még egy korrekció várt a húsz esztendős Hadik Andrásra. Elhagyva a kassai szemináriumot, 1730-ban már accesistaként, joggyakornokként működött a kőszegi kerületi táblánál. Csak ezután, e rövid táblabírói kitérő után egyezett bele az apa, hogy fia a család korábbi militáns hagyományainak megfelelően 1732-ben a katonai pályára lépjen. Ekkor még csak 21-22 esztendős volt. Ezredében, a korábbi Babócsay-, 1727-től Z)essöffy-huszárezredben a legalacsonyabb tiszti rangban, a zászlóssággal kezdte. Ő volt a 9. rangszámú zászlós vagy ahogy a lovasságnál nevezték, kornétás az ezredben. A harmincas években fenntartott kilenc huszárezred közül csak kettő lépte túl létszámában az ezer főt; a többi - így a Dessőffy-huszárezred is 7-800 fős maradt (ZACHAR 1984. 93-95.). Hosszú, de bámulatos karrier kezdődött azonban ezzel a kornétássággal. A korabeli rangok és beosztások útvesztőiben nem is olyan egyszerű tájékozódni. Zachar József joggal figyelmeztetett arra, hogy a 18. századra, az állandó hadsereg létrejöttének századára a seregbeli rang és beosztás egysége, az előrelépés ugyan kevesebb konfliktust rejtett magában, de ez is csak lassú folyamat eredményeként (ZACHAR 1984. 18.). Ennek a divergenciának elsősorban az az oka, hogy a feudális társadalom hierarchiarendje beépült a hadseregbe. Az arisztokrata származású tisztek ab