Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

TANULMÁNYOK - TÓTH ISTVÁN: A római vallássosság emlékei Sopianaeból

így feltétlenül vallásos gondolatot hordoz a Sopianaeban és közvetlen környékén (Boda) két esetben is felbukkanó capitoliumi farkas és az ikrek ábrázolása (RIU 990, BmTört. 1979. 288, 4.). Ennek a jelenetnek a sírkőre faragása a megrendelők római öntudatát tükrözte, hiszen a Lupa Capitolina Róma megalapítóját és mitikus első királyát, Romulust táplálta tejével; aki tehát az e jelenettel dekorált sírkő alatt nyugodott, az saját „római" mivoltát kívánta az utókor tudomására hozni. - Talán mondanunk sem kell, hogy az e jelenetet felmutató pécsi sírkő feliratán (RIU 990) jellegzetes kelta személynevek szerepelnek (MÓCSY 1959. s.v.), olyan személyek nevei, akik csak Traianus császártól kapták meg a római polgárjogot. Hasonló gondolat rejtőzik azok mögött a mitológiai reliefek mögött is, amelyek a trójai mondakörből (BURGER 1973. 42. No.2.; FÜLEP-BURGER 1974. 75?), vagy Iuppiter (Zeusz) mítoszai köréből (BURGER 1973. 42. No. 3-4.) veszik tárgyukat, hiszen a római nép trójai eredetére vonatkozó történetek csakúgy, mint a római főisten mítoszai közül kiválasztott jelenetek (Ganymedes elrablása, Léda és a hattyú ábrázolása) feltétlenül a sírban nyugvó személy rómaiságát voltak hivatva kifejezni. (Sajnos, az e reliefekkel díszített aranyhegyi szarkofág feliratát nem ismerjük.) Aligha véletlen, hogy ezek az ábrázolások a 2. század végén és a 3. század elején, első felében jelennek meg a pannóniai - és sopianaei - síremlékeken, abban a korszakban tehát, amelyben a gazdasági és társadalmi stabilitás haszonélvezői örömmel és büszkén vállalták saját római voltukat, s ezt a vallásosság legkülönbözőbb szféráiban ki is fejezték. A Kelet istenei A császárkori római vallási fejlődés legjellemzőbb vonása volt a vallásosság fokozatos és egyre erősödő orientalizálódása: a Kelet isteneinek mind szélesebb körű térnyerése Róma ideológiai életében. A folyamat lényege abban ragadható meg, hogy a 2. század közepétől fogva állandóan meg-megújuló válságokkal küzdő Róma polgárai számára a hagyományos istenvilág formális-hivatalos keretei mintegy kiüresedtek, s ezek helyébe új, más típusú vallásosság lépett. A Kelet isteneit ősidőktől fogva teljesebb, személyesebb kapcsolat fűzte az őket tisztelő emberhez, mint a római isteneket; Egyiptom, Szíria és Kisázsia nagy, megváltó istenei így új megoldást kínáltak a saját isteneiben csalódott római polgár és katona vallásos igényei számára. Pannónia vallási életében ezek az istenségek már nagyon korán - az isz. 1. század végén - felbukkantak, és egészen a kereszténység uralomra jutásáig, tehát a 4. század első feléig, meghatározó szerepet játszottak benne. Annál meglepőbb, hogy Sopianaeból csupán elvétve ismerjük a keleti istenek kultuszának emlékeit.