Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

TANULMÁNYOK - TÓTH ISTVÁN: A római vallássosság emlékei Sopianaeból

Nemesis tiszteletét szolgálta Sopianae-ban egy feliratos oltárkő (RIU 973), amelyet a város fóruma közelében állított fel egy különleges megbízatású katona (beneficiarius). Érdemes felfigyelni rá, hogy mai ismereteink szerint Sopianae-nak nem volt amphitheatruma, az istennő tiszteletét tehát legfontosabb kultuszhelye hiányában a városi közélet - és a hivatalos vallásosság központjában gyakorolták. - Nemesis azonban Sopianae-ban ugyanúgy, mint Pannoniában mindenütt (BRELICH 1938. 107.) a temető világában volt jelen a legkézzelfoghatóbb módon. Az ő hatalmára utalnak a sírkövek ábrázolásai közül azok, amelyek állatok véres küzdelmét (RIU 983, 992), vagy ember és állat halálos végű összecsapását, a vadászat jeleneteit (FÜLEP-BURGER 1974. 17, 35, 53?) ábrázolják. E jelenetek szimbolikája teljesen egyértelmű: a küzdelem, s az ennek végpontját jelentő bukás Nemesis hatalmát, a küzdelemben elbukó állat sorsa pedig a sírba temetett halottat jelenti. A Római Birodalom istenei Sopianae, a késő római időktől eltekintve sem politikai, sem közigazgatási értelemben nem játszott jelentősebb szerepet Pannónia történetében. Minden bizonnyal ennek tulajdonítható, hogy vallási életében a római államistenek egy kissé háttérbe szorultak. Iuppiter tiszteletét a városban hat oltár (RIU 966?, 967-971) tanúsítja. Ezek többsége a már említett Iuppiter optimus maximus - Iuno Regina istenpárt invokálja, tehát egy olyan istenpárt, amely mögött igen nagy valószínűséggel ismerhetjük fel az őslakos keltaság vallási hagyományainak továbbélését. Az oltárok állítói között találjuk a városban átmenetileg megforduló katonákat (RIU 966-968), akiknek vallásgyakorlata nem annyira Sopianae, mint inkább a római hadsereg vallásosságát jellemzi. Lényegesnek tűnik, hogy e katonáktól származó feliratok között találjuk azokat, amelyek nem a Iuppiter-Iuno Regina párost, hanem Iuppitert önmagában invokálják. Ezek esetében egyértelműen a birodalmi főisten helyi hatásoktól független kultuszáról van szó. Iuppiter kultusza a római vallásnak ahhoz a vonulatához tartozott, amelyet államvallásnak nevezünk. Iuppiter alakja mindenekelőtt az állam, és nem az egyes ember jólétét szavatolta, így az iránta tanúsított vallásos hódolat is az állam iránti ideológiai-politikai lojalitás kifejezése volt. Ez a tendencia a provinciákban, így Pannoniában is fokozottan érvényesült: Iuppiter tiszteletében mindenekelőtt olyan politikai gesztust kell látnunk, amely az államhatalom legfőbb isteni védelmezőjének szólt (ALFÖLDY 1963. 48). Ebben a tekintetben a sopianaei feliratok esetében az a legfontosabb, hogy Iuppiter neve az őslakosság köréből származó polgári személyek esetében (RIU 969-970) is ezt az állami, birodalmi gondolatot testesítette meg, s amelyet a helyi kelta hagyományhoz fűződő kapcsolat tett vallási értelemben gazdagabbá.