Baranya. Történelmi és honismereti évfeles folyóirat. 3. évfolyam (1990/1)

TANULMÁNYOK - TÓTH ISTVÁN: A római vallássosság emlékei Sopianaeból

őreként felállított szobrain (FÜLEP-BURGER 1974. 79. 2. kép, 2. és JPM ltsz.: R.70.12.1. - Szentlőrinc), az áldozati célokra szolgáló mécsesek és bronz kancsók díszítményein (FÜLEP 1984. PL.XXXIV,1; XL,1.) kívül a sír világához köthető emlékek vallanak a legbeszédesebben. A világ Liber Pater-i aspektusának legfontosabb területe Pannoniában a temető volt (BRELICH 1938. 113.): a szimbolikus ábrázolások és a sírmellékletek a vegetatív élet győzelmét hirdetik a halál felett, az egyéni élet pusztulását, mint a természet teljességébe való beolvadást mutatják be. A szőlőindával díszített síremlékek (FÜLEP-BURGER 1974. 30, 34, 38,39,54,58.) a sírkőre faragott táncoló Menád alakja (Uo. 41.), a sírkő vön felbukkanó borvegyítőedény (Uo. 58.), a talán sírleletből származó, a bacchikus thiasos (= beavatási körmenet) ábrázolásával díszített asztali készlet (RADNÓTI 1938. 170 sk.) amelyen Herculest, a férfias erő istenét, a mámortól elgyengülve, támogatásra szorult állapotában látjuk - mind ugyanarról a gondolatról beszélnek: a Liber Pater-i, Bacehus-i mámorról, a halál által is termékenyítő isteni erők érvényesüléséről. Ugyanebbe a gondolati körbe tartozik az a bicsérdi sírlelet (BrnTört 1979. 286.), amelyből egy, a termékenyítő férfierőt megtestesítő Priapus-szobrocskát és a tőle el nem választható kicsiny „parasztlány'-V^wws-t ismerjük (2. kép.) De hasonló, a halál fölött is diadalmaskodó termékenységi jelképnek látszik az a hatalmas nemzőszervú (ityphallikus) pigmaeust ábrázoló bronz mécses (FÜLEP 1984. Pl. XL, 2.), amelynek eredeti felhasználási körét ugyancsak a sírkultuszban jelölhetjük meg (BRELICH 1938. 117.). A személyes világ istenei Liber Pater és a Liber Pater-i világ termékenységi gondolataihoz szervesen kötődő Priapus és köre már átvezet a római vallásnak abba a szférájába, amelyben az egyén és az isteni világ közötti közvetlen, személyes kapcsolatok domináltak. Ebben a szférában a római ember - akár kelta őslakosból lett római polgárrá, akár Italiából érkezett telepes volt - a mindennapok gondjaiból, a családi, üzleti, városi élet nehézségeiből keresett kiutat az isteni erők segítségével (3. kép). Venus, a szépség és szerelem istennője Sopianae-ban is gyakorta bukkan fel a magán-vallásosságban. A kultusz sokrétűségére jellemző a ránk maradt emlékek sokfélesége, mind az emlékek jellegét, mind azok eredeti funkcióját tekintve. Említettük már a termékenység gondolatához kapcsolódó bicsérdi sírleletet (Bm Tört. 1979. 286.). Az e lelethez tartozó terracotta szobrocska elnagyolt formái csupán jelzésül szolgáltak a szemlélő számára: felhasználásakor nem a megformálás finomsága, vagy művészi kivitele, kizárólag a figura által hordozott gondolat kifejezése bírt jelentőséggel. Egészen más a helyzet az istennőnek