Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

SZEMLE - A Siklósi Vár- és Múzeumbaráti Kör helytörténeti antológiája (DANKÓ Imre)

Mindez semmit sem von le az egész sorozat és szorosan véve ennek az 1989-ben kiadott, nyolcadik antológiának az értékéből. Elsőnek arra az értékre kell rámutatnunk, ami különben a korábbi számokat is jellemezte: a kör sokoldalú tevékenysége alapját képező, nem lankadó lelkesedés ezúttal sem érte be felületes, dilettáns, provincialista megoldásokkal. A kör vezetősége kezdettől fogva meg tudta keresni azokat a szakembereket, akik illetékesek voltak az illető kérdésben. A kör vezetőségében nagyszerű kapcsolatteremtő és kapcsolattartó készség alakult ki, amely lehetővé tette számukra, hogy nemcsak személyek, hanem intézmények, intézményrendszerek tekintetében is a legszakszerűbb, a számukra leghasznosabb munkát végző kutatókhoz, intézményekhez jussanak el. Nem véletlen az például, hogy a siklósi Vár- és Múzeumbaráti Kör sok más intézményt „mellőzve", a kör tevékenysége iránt nagy érdeklődést tanúsító levéltárban, a levéltár készségesen rendelkezésükre álló munkatársaiban találtak partnerre, partnerekre. De ugyanezeket mondhatnánk el a Magyar Történelmi Társulatról, a Janus Pannonius Egyetem egyes tanszékeiről és a pécsi Janus Pannonius Múzeum osztályairól is. Erre a szempontra azért hívjuk fel a figyelmet, mert helytörténeti kiadványainkat sokan még mindig aggályoskodva fogadják, dilettantizmust, provincializmusba fúló felelőtlen lokálpatriotizmust tulajdonítva nekik. Nos, itt erről szó sincsen. Még a gyengébb közlemények is értékesek, mert nagyszerű, a helytörténeti munkálatoknál nélkülözhetetlen helyismeret birtokában számos adatot tárnak fel, javítanak („tesznek helyére"), számottevő forrásértékük van. Sokakat már a helytörténeti kiadványok vidékiessége is kedvezőtlen véleményre bír, holott ezeknek a kiadványoknak ez a naiv vidéki bája is külön értéket képvisel. Amikor véleményt alkotunk ezekről a kiadványokról, erről sem szabad megfeledkeznünk! Mindez azonban messze vinne bennünket a siklósi helytörténeti antológia nyolcadik számának konkrét ismertetésétől. Márpedig erről volna szó, ennek a cikknek ez lenne a feladata. Ebben a nyolcadik számban hét tanulmányt, cikket találunk. Közülük három közvetlenül Siklós helytörténeti kérdéseiről szól, széles körű érdeklődésről számot adva, a vár kezdeti, úgynevezett első restaurálási szakaszának ismertetésétől (Áspán László), a siklósi céhes ipar későfeudalizmus kori adatain át (Kiss Z. Géza), Siklós zenei múltjában való tallózásig (Várnai Ferenc). A negyedik közlemény Batthyány Kázmér személyén keresztül kapcsolódik Siklóshoz, Siklós történetéhez: Füzes Miklós Vörösmarty és Batthyány Kázmér kapcsolatairól írt színvonalas tanulmányt. A további három dolgozat Siklós környéki, a város gazdasági, társadalmi és kulturális vonzáskörzetébe tartozó három dél-baranyai, tenkesalji község történetével foglalkozik, részben közvetlen és összegező, részben pedig bizonyos történelmi kapcsolatok feltárásával részletező módon. Sebestyén Rózsa Kisharsány történetét foglalta össze a XVII. század végéig igen jó történeti érzékkel, számos szórványadat összegezésével. Simor Ferencné pedig Nagytótfalu történetéből közöl igen jól megválogatott, beszédes adatokat. Az antológia egyik különleges értékét képviseli Lárencz László Than Károly élete és munkássága című tanulmánya. Mint köztudott, Than Károly a gyógyszerészet professzora, akadémikus volt az, aki elsőnek vegyelemezte (1867-68) a harkányi forrásvizet, felfedezve benne a „szénélegkéneg" (Hydrogenium sulfuratum) oldott állapotban való jelenlétét, aminek következtében a harkányi ásványvizet a kénes hévízek közé sorolta. Than részletekbe menő, analizáló munkálatai eredményeként fogott hozzá a Batthyány család, a siklósi hercegi uradalom a harkányi fürdő erőteljes fejlesztéséhez, mégpedig azáltal, hogy Than vegyelemzésére