Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

SZEMLE - Délkelet-Dunántúl régészeti kutatásának újabb eredményeiből (ECSEDY István)

korabronzkori fémművesség között el kell helyeznünk a legkorábbi öntőtégelyeket használó, valószínűleg alpi eredetű, sajátos rézművességet, amely területünkön Zalavár, Lánycsók és Zók rézkori leleteivel igazolható (ECSEDY 1977; KALICZ 1982, 11-15; ECSEDY-MARÁZ 1988, 58-66). Ennek a rézművességnek az eszközei és termékei egyrészt sajátos egységet képeznek, másrészt lényegesen korábbiak azoknál, melyek később a Mihalic és Vucedol kultúrákban jelennek meg és egyértelműen korahelladikus jellegűek. Az anatóliai és a helladikus korai bronzkor hatása a Kárpát-medence javarézkori, pláne korai rézkori metallurgiájára vagy kultúrájára általában tehát akkor sem feltételezhető, ha magát a radiocarbon keltezést, mint módszert elutasítjuk. A fentebb említett, sajátosan kezdetleges öntőtégelyeket használó rézművesség továbbélése megfigyelhető a késői rézkorban, amelynek kezdetén (i. e. 4. évezred vége) az egész Kárpát-medencét egységes anyagi kultúra jellemzi (a Badeni kultúra Bolerázi csoportja). Ez a „badenizálódás" annyira szembetűnő, hogy mindenképpen a korábbi etnikai-politikai keretek széthullása sejthető mögötte, amit a kutatás ez idő szerint a sztyeppe korai pásztornépeinek ismétlődő betöréseivel magyaráz. Kétségtelenül keleti eredetű népcsoportok emlékét őrzik, és a késői rézkorból származnak a tiszántúli kunhalmok százai (ECSEDY 1979), ami erősíti azt a közvetlenül nem bizonyítható feltevésünket, mely szerint a középső rézkori kultúrák széthullását követően sajátos kulturális vákuum alakult ki, és ez tette lehetővé, hogy az új anyagi kultúra viszonylag gyorsan és kezdetben szinte regionális különbségek nélkül elterjedjen (ECSEDY 1981, 84). Vidékünkön a későrézkor és a korai bronzkor kutatását főként Zók-Várhegy őskori településének ásatási eredményei jelentik. A Lasinja kultúra népessége után itt a Badeni kultúra telepedett meg, ezt a réteget a Vucedol kultúra telepmaradványai követik, majd az időben közvetlenül következő, az életmódot illetően azonban jelentősen eltérő Somogy vár-Vinkovci kultúra leletei a legkésőbbiek (ECSEDY 1982). Zokon nyilvánvalóan a Vucedoli kultúra a legjelentősebb, annál is inkább, mert a lelőhely alapján Zóki kultúrának nevezett, valójában a Vucedoli kultúrához tartozó anyagot hosszú időn át sokféleképpen értelmezték. Ami magát a Vucedoli (vagy Vucedol-Zóki) kultúrát illeti, ez ismereteink szerint a Balkán egész északnyugati térségében virágzó települési rendszert fejlesztett ki, és a helladikus korai bronzkor virágzásával párhuzamos korszakban, az i. e. 3. évezred közepén a Mecsek-Dunaszekcső vonalig terjesztette ki területét a késői Badeni kultúrát követően, lényegében a közvetlenül előtte dél felől megjelent Kosztoláci kultúra rovására (ECSEDY 1984). Ezt a Vucedoli kultúrát hol a késői rézkorhoz, hol a korai bronzkorhoz sorolja a kutatás, mi mást is tehetne egy olyan népességgel, amelynek déli szomszédja korabronzkorinak, északi szomszédja későrézkorinak számít? Történelmi értelemben mindenképpen a bronzkor kezdetét jelenti inkább, mint a rézkor végét, hiszen a kétrészes formába öntött nyélcsöves balták és vésők, a fújtatok és öntőtégelyek használata már annak a metallurgiának a kezdetét jelentik, amely töretlenül fejlődik a bronzkor évezrednél hosszabb periódusán keresztül (HUNDT 1982). A fémművesség hasonló emlékei a Vucedoli kultúrából ismert edényformákkal együtt terjednek el az egész Kárpát-medencében, abban a korszakban, melyet területünkön Lánycsók jellegzetesen késővucedoli leletei (ECSEDY 1979a.) valamint Szava (ECSEDY 1978) és Nagyárpád (BANDI 1982, 165-169) telepei (Somogyvár-Vinkovci kultúra) fémjeleznek.