Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

SZEMLE - Délkelet-Dunántúl régészeti kutatásának újabb eredményeiből (ECSEDY István)

800-ig oszthatók be (mint látható, a radiocarbon kronológia kisebb mértékben módosította a fiatalabb korszakok időrendjét, de döntően megváltoztatta a korábbi kultúrákról kialakított elképzeléseket). Föl kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az utóbbi 10-15 évben hazánkban megjelent régészeti szakirodalom és így a tudományos ismeretterjesztő irodalom is különböző, gyakran homlokegyenest eltérő kormeghatározásokat közöl, ami szinte kaotikusnak tűnik, holott csupán a fentebb említett vita résztvevőinek véleményét, illetve véleményük változását tükrözi. Jelenleg éppen a történelemoktatásnak és az ismeretterjesztésnek nehéz a dolga, hiszen a hozzáférhető irodalom régebbi része a nagyrészt megdőlt hagyományos kronológiát használja, újabb része pedig sokszor módosított, a két eltérő időrend összeegyeztetésének szándékával kreált időrendet alkalmaz, ráadásul sokféle változatban. Ugyanez a helyzet a régészeti kiállításokban olvasható tájékoztató szövegek esetében is, mind az évszámok, mind a feltételezett történeti összefüggések vonatkozásában. Nyilvánvalóan szükséges egy olyan ismeretterjesztő munka, mely a fentebb summázott változásokat széles körben közkinccsé teszi és a legfontosabb régészeti leleteket az új időrendi adatokkal és a vita lényegének összegzésével együtt közli. Áttekintésünkben mindenesetre igyekszünk röviden kitérni a történeti szinkronitás jelzésére is.

1 Időrendben haladva az őskőkor kutatásának új eredményeit kellene bemutatnunk, ezen a területen azonban a helyzet lényegében változatlan, már ami régiónkat illeti. A jégkor régészeti emlékanyagának előkerülésében továbbra is csak reménykedhetünk. Az újkőkort, az élelemtermelés korszakát közvetlenül megelőző időszak népességének leletei tehát kevéssé ismertek, ami rendkívül nehézzé teszi két igen fontos kérdés vizsgálatát. Az egyik probléma a feltárt legkorábbi újkőkori falvak (Körös-Starcevo kultúra) alapnépességével kapcsolatos, a másik kérdés lényege, hogy milyen folyamat keretében játszódott le a földműves falvak zónáján kívül élő, a Kárpát-medence nagy részén joggal feltételezhető mezolitikus, tehát még élelemszerző életmódot folytató csoportok neolitizációja, áttérése az élelemtermelésre. A két kérdéssel kapcsolatos nyelvészeti kutatások és a régészeti leletanyag összefoglaló értelmezését Makkay János kísérelte meg (MAKKAY 1982, 75-95). Felfogása szerint az a délkelet-európai, mezolitikus alapnépesség, amely közel-keleti hatásokra a terület első élelemtermelő, földműves falvait kialakította (Körös-Starcevo kultúra), a paleolitikumra visszanyúló nyelvi rokonságban állt a Közép-Európa nagy részén elterjedt mezolitikus népességekkel. A két nagy egység az utóbbi területek neolitizációját követően mint a balkáni eredetű Körös-Starcevo kultúra és utódai, valamint az úgynevezett vonaldíszes kerámia kultúrája és utódai formájában jelenik meg és régészetileg jól meghatározható. Ezeknek a régészeti kultúráknak a népessége az ősi indoeurópai alapnépesség két nagy csoportját alkotja, míg az indo-iráni ág ősi népességét a Dnyepertől keletre kell keresni. Az utóbbi évek leletei alapján világos, hogy régiónknak a Mecsektől délre fekvő része a Körös-Starcevo övezethez tartozott, és nagyon valószínű, hogy éppen a Mecsek lehetett az egyik olyan terület, ahol a déli földművelők és a helyi vadászcsoportok kapcsolatba kerülhettek egymással. A vonaldíszes kultúra falvainak létrejötte, más szóval az alapnépesség neolitizációja nemigen képzelhető el másként, mint a mediterrán eredetű földműves kultúrák hatására. Az innovációk átvétele csak a peremvidékeken történhetett, és az egész folyamatban jelentős lehetett a földműves falvak növekvő