Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - NAGY IMRE GÁBOR: Egy mohácsi radikális a szabadságharcban (Hatos Gusztáv pályaképe)

A javakon kívül sokkal lényegesebb, hogy milyen képzettséggel, tudással, politikai hitvallással rendelkezik valaki. Hatos Gusztáv mint ügyvéd, megfelelő jogi jártassággal rendelkezett. A magyaron kívül írt és olvasott németül, latinul. Feltehetően tudott valamilyen szinten szerbül is, mert szülőfaluja, Ráckozár szerb lakóitól megtanulhatott, valamint felesége, Pacsics Katalin szintén szerb volt. A soknemzetiségű Mohács jegyzőitől egyébként is megkövetelték a magyar, német, horvát vagy szerb nyelv ismeretét (NAGY 1988. 432-434.). Az 1848-as városi tanács bizonyítványában külön kiemelte: „...s a községben nem csak nem izgatott, hanem még a több vallás felekezetűek közt a csend és békének fentartását példás alkalmazása által eszközlötte légyen."

17 A forrásokat áttanulmányozva Hatos Gusztáv több nyelven beszélő, az egyes felekezetek, nemzetiségek közt békét hirdető és gyakorló személynek tűnik. Ő maga például evangélikus, felesége görög nem egyesült vallású volt. Műveltségéről elég nehéz képet alkotni. Az 1849. évi vagyonleltára szerint 298 különféle könyvvel rendelkezett

18 (sajnos nincsenek cím szerint felsorolva), tehát feltehetően olvasott ember volt. 1848 előtti politikai nézetei eleddig ismeretlenek. A reformnemesség megyei képviselőivel hivatali és ügyvédi tevékenysége során is kapcsolatba kerülhetett. 1844-től a dunaszekcsői Bésán uradalom ügyésze volt,

19 a szabadelvű eszméket talán éppen Bésán János báró, az ellenzék egyik helyi vezetője közvetítette számára. Az azonban bizonyos, hogy az 1848. évi forradalom kitörésekor, ill. a szabadságharc alatt Hatos Gusztáv a megye radikális politikusai közé tartozott. Mohács kedvező földrajzi helyzetéből - fontos dunai kikötőhely volt következett, hogy Baranyában elsőként Hatos Gusztáv hirdethette a forradalom eszméit. A városba érkezett ugyanis először a pesti március 15-i forradalom híre, egy komáromi kereskedő révén, március 17-én. A mohácsi eseményekről és Hatos Gusztáv tevékenységéről így számolt be a város krónikása (TARNAI 1886. 1.): „Hatos Gusztáv Mohács város főjegyzője - akkor rendezett tanácsa volt városunknak - lelkes szónoklatokat tartott az utcákon hullámzó népnek, kezében a magyar trikolor lobogott, szemeiben a lelkesültség lángja, - szavaiban az ihletség megkapó rezgése hallatszott. A nép lelkesedett a szabad eszmék szabad kimondására, ezerszeres éljenek követték a beszéd nyomatékosabb helyeit; az új éra vezéreszméi mintegy varázsütésre hódítottak meg mindenkit, a forradalom jelszavait a kevésbé művelt elem is nyomban megtanulta, közkincscsé lett nálunk is a tizenkét pont és Petőfi forradalmi költeménye. A példa vonz; a nép nálunk is tüntetni akart mindenáron; kereste a tüntetés tárgyát és megtalálta. Nem volt Táncsicsunk, a kit ki lehetett volna szabadítani fogságából, de a közelben volt egy kincstári épület, a melyet meg kellett most szabadítani utált ékességétől. Valaki elkiáltotta, hogy „el a sóházhoz!" És a nagy sokaság megindult, nem kérdezte senki az okát annak, hogy miért kell most a sóházhoz tartani, a jelszó ki lett adva, tehát mindenki engedelmeskedett annak. Csakhamar megtelt a nepomuki szent körüli tér ember sokasággal; Hatos újra beszélt, a nép ismét éljenzéssel dörögte tele a levegőt. A szónok végre kimondta: „le a kétfejű sassal!" Egy pillanat alatt le volt szaggatva Ausztria címere és a kincstári épületet is kényszerítették meghódolni a népfölség előtt. Másnap a feketesárgára festett korlátok, melyek az állami épületet szegélyezték, nemkülönben a sóraktár hatalmas kapui, valamint a tiszti lakások külső ajtai is nemzeti színűre változtak át."