Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - KAPOSI ZOLTÁN : Az árva-ügy egy Dél-dunántúli nagybirtokon a 19. század közepén

KAPOSI ZOLTÁN AZ ÁRVAÜGY EGY DÉL-DUNÁNTÚLI NAGYBIRTOKON A 19. SZÁZAD KÖZEPÉN Talán nem túlzás azt állítani, hogy a mai magyar gazdaság- és társadalomtörténetírás a teljes változás, átalakulás korát éli. Egyre inkább újraélednek azok a pozitív tendenciák, amelyek a századforduló környékén, illetve a 20. század első felében oly élénk pezsgést jelentettek a szaktudomány számára. Elég, ha csak az olyan tényekre gondolunk, mint pl. a Magyar Gazdaságtörténeti Szemle tizenkét évfolyama, a pozitivista alapokon nyugvó irdatlan méretű forráskiadás, stb., ami mind megannyi jele volt a történelme iránt egyre inkább érdeklődő magyar tudomány felvirágzásának. Miért is van erre az újjáéledésre szükség? Nem kívánjuk itt a mások által már sokszor végiggondolt, elemzett folyamatot teljes egészében felvázolni, csupán utalunk rá, hogy az 1948/49 utáni politikai, kultúrpolitikai irányváltás szinte a teljes sekélyességet, felszínességet hozta a magyar történetírásra. Voltak ugyan már akkor is egyesek, akik megpróbáltak kitörni ebből a szűklátókörű prekoncepcionális, a tudományos vizsgálatokat az aktuálpolitikai céloknak alárendelő szemléletből, voltak, akik inkább elhallgattak, s nem fogtak tollat a kezükbe, az ilyen kísérletek azonban inkább egyéni bátorságra vallottak, mintsem intézményi változásokra. Ha most a címben jelzett korszakra szűkítjük a problémát, akkor a 19. század első felére; a reformkorra a legfőbb tételek körülbelül így hangzottak: a magyar jobbágyi-zselléri társadalom a folyamatos telekosztódás, a differenciálódás miatt egyre inkább elszegényedik, jogilag egyre kiszolgáltatottabbá válik, földjétől megfosztják, a kifosztott parasztságból agrárproletariátus lesz, míg a másik oldalon a földesúri réteg óriási vagyont halmoz fel, s ezzel a tőkés társadalom két alapvető osztálya az eredeti tőkefelhalmozás ideje alatt alakul ki, stb. A folyamatban az összekötő kapocs az osztályharc, illetve a kizsákmányolás léte. Bár elképzelhető, hogy a közgondolkodás mindezt ma már megmosolyogja, a szaktörténész azonban roppant rosszul érzi magát, mikor azt látja, hogy még a ma, 1989-ben is érvényben lévő középiskolai tankönyvek is erre a sematikus logikára épülnek fel. A fenti, kétpólusú társadalom (földesúr-jobbágy) vizsgálatába nehezen fértek bele olyan elemzések, amelyek nem az ellentét szemszögéből közelítették meg a kérdést. Ha pedig született ilyen analízis, akkor az rendszerint burkoltan azt fejezte ki, hogy a fenti „ellentét" nem meghatározó a történeti folyamatokban. Mára már tudjuk, hogy a feudális társadalmat erre az ellentétre építeni teljesen hamis bemutatáshoz vezet. Ezen szempont újraértékelése, illetve részbeni elvetése jellemzi talán