Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - KISS Z. GÉZA: Községi elöljáróságok a késő feudális-kori Ormánságban

A harmincas évek végétől az Ormánságban egyre gyakoribbak az „Egyező Levél" címmel írt eltartási szerződések. Ezúttal drávaszabolcsi özvegy Pandúr Józsefné kényszerül arra, hogy két fertályos „örökségét" Datzi Sámuelnek és feleségének átadja, mert fia meghalt, a menye nem ment férjhez, unokája pedig halálán van.

37 Az sem ritka eset, hogy egy-egy asszony, férje halála után magára maradva nem tudja vállalni a jobbágyi kötelezettségeket. Ez történt márfai Kárásziné Boda Annával, s ezért az uradalom „rozzant" házát és 1 fertály telkét nyilvános árverésen értékesítette. Ennek az aktának az az érdekessége, hogy a községi pecsét mellett csak négy esküdt neve szerepel és az a megjegyzés, hogy: „az akkor volt Bíró Karászi Josef meg halt."

38 Érdekes típust képviselnek az elöljáróságok iratai között a községi garancia levelek, amelyekben egy-egy, rendszerint bebörtönzött lakosért vállal felelősséget az elöljáróság. Ezek közé tartozik kisszentmártoni Ambrus György esete, akit tiltott bormérés miatt a regálebérlő zsidó vádjára a Káptalan Pécs-rácvárosi börtönébe zártak. Felesége betegségére, neveletlen kislányára való hivatkozással kísérli meg a szükséges időre való kiszabadítását az elöljáróság, azzal a felelősségvállalással, hogy ha kell bármikor hajlandók „helyre állítani."

39 A 8 napi „szenvedésre" ítélt Berkes Dávidot viszont azzal az indokkal akarták kiszabadítani, hogy veje „élet és halál között fetreng napok óta", az ő lábai pedig „.. .már több évek óta folynak... és félő, hogy az hideg kóterben még jobban elromolván, más veszedelmes nyavolát szerezhet."

40 Igen sok humánus kötelezettséget róttak az elöljáróságokra a negyedszázadon át tartó francia háborúk, a 18-19. század fordulójának egyéb vonatkozásban is nehéz éveiben. Az adorjási elöljáróság például azzal az indokkal igyekszik (1816-ban!) hazahozatni egy katonát, hogy az apja öreg is, sánta is és vénsége miatt feleségével együtt élelme megkeresésére tehetetlen. (Az apa 61, az anya 54 eves.) Rendszerint azonban alaposan megnézték az elöljárók, hogy 10 évi szolgálat után, kit fogadnak haza. A lúzsoki elöljáróság például az 1797-ben katonának állított árva Földessy Mihályt, mint „...jó magaviseletű, előtte kedves haza fiját" szívesen fogadná, mert apja után lévő V

2 úrbéres sessioján „...bizonyos helye és módja vagyon élelmére és szükséges is a földművelés állapotjában."

42 A kémesi elöljárók viszont nem tartják kívánatosnak Kemény Dávid végleges hazabocsátását, mert „zsellér lévén, gazdasága nincs, és itthon is csak henyéléssel, vagy más rossz maga viseletével életét folytatná."

43 Az elöljárók szigorúan ellenőrizték a bábákat is, hogy esküjüknek megfelelően ügyeljenek a „hátrányos körülmények között" született kisgyermekre, hogy az „...el ne vesszen, (hanem) frissen és egészségesen megtartasson, jó dajkálásra és gondviselésre jusson." Szerepel a bába kötelezettségei között egy másik, ugyancsak korszerűnek tűnő kitétel is, amely szerint törekedni kell arra,