Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - KISS Z. GÉZA: Községi elöljáróságok a késő feudális-kori Ormánságban

A török kitakarodása után a megfelelő anyagi erő, majd a felerősödő ellenreformációs nyomás miatt csak olyan templomok épülhettek, amelyeket „... az együgyűséget kedvelő régiség erőtelen anyagból öszve hányt, vetett."

29 Ezeket az épületeket a katolikusok gúnyosan horreumnak, azaz csűrnek, a protestáns források pedig oratóriumnak, tehát imaháznak nevezték. Karantsi János esperes 1782-ben számba vette a felügyelete alá tartozott gyülekezeteket és megállapította, hogy a 29 oratóriumból csak 6 épült szilárd anyagból, 2 vályogból, 1 vert falból, a többi csak fából. Az itt közölt 11 ormánsági fatemplom közül utaljunk az 1773-ban már felújításra került hiricsi templomra, amely „Egészlen fa materiából, fa talpra készült", a mennyezete pedig „festéssel megtarkázot" deszka.

30 A templomfestés általános gyakorlatára utal sok más adattal együtt az a katolikus forrás is,

31 amely szerint a vajszlóiaktól elkobzott templom, faszerkezetű, deszkatáblás, és a kálvinisták szokása szerint csinosan pingálva van, sőt az emberek befogadására is alkalmas lenne, de a „kálvini eretnekségtől fertőzött nép nem látogatja." Ezeket a templomokat a lakosság építette (csak a festést végezte piktor) és maga gondoskodott javításáról is, mert Istenen kívül csak tagjaik munkájára számíthattak a közösségek vezetői. Az általános gyakorlatra adnak példát Drávapalkonya és Csehi községek bírói és elöljárói, amikor 1771-ben nekiláttak közös oratórium építésének, és legelőször a két helységben lévő 13 „nagyobb személyre"-re, a 99 házas gazdára, 29 özvegy asszonyra, 48 legényre, 27 lányra és 11 zsellérre gondoltak. Csak ezután számolták össze 120 forintnyi pénzüket, s tették hozzá kiegészítésül, hogy ha ez nem lenne elég, akkor a két faluból minden marha s gazda „...két fordulástól járó fuorjának bérit" ajánlja.

32 A jövedelemszerzés lehetősége (részes aratás, cséplés, kaszálás, erdei munka stb.) ugyan helyenként változhatott, de ilyen szellemű társadalmi összefogással épültek fel a ma látható templomok is, amelyeknek anyagát, méretét már nem befolyásolta a Türelmi Rendelet (1781) után a felsőbb hatóság. Az új rend az volt, hogy az elöljárók az uradalmi mérnök jelenlétében kiválasztották és rendszerint külön áldozattal megszerezték a telket, elkészíttették a helyszínrajzot és az építendő templom rajzát, valamint a különböző szakipari munkák tervezetét. Ha az engedély a vármegyétől megérkezett, akkor következett az építőanyagok kitermelése, megszerzése, összehordása és magát az építést kísérő sokféle munka. A nagy kereslet miatt az új anyagok (fenyőfűrészáruk, vasszerelvények stb.) szakipari munkák ára megdrágult, az igények is megnőttek, és ha a közösség tagjai nem szabadultak ki a naturális termelés gyakorlatából (mint az ormánságiak), akkor az egyházi építmények gyarapodásának arányában növekedett mindenütt a szegénység és az elégedetlenség a látható eredmények ellenére is. A napjainkra már sokhelyütt elhanyagolt, helyenként ledőlt tornyú, beszakadt tetejű, bemocskolódott belsejű templomok, a romladozó lépcsők