Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - KISS Z. GÉZA: Községi elöljáróságok a késő feudális-kori Ormánságban

század második évtizedéig a lelkészt is csak egy évre választotta a gyülekezet, s az év lejártával, ha nem felelt meg, elbocsátották. Ez volt a „papmarasztás" híres rendszere.

6 Kérvények tömege igazolja, hogy az ősi jogszokásnál fogva a felsőbaranyai gyülekezetek igen kritikusan szemlélték lelkészeik szolgálatát, magánéletét és gyakran kezdeményezték a „változtatást". Az ősi szemlélet megfogalmazódását látjuk például abban a kérvényben, amelyet a magyarmecskei gyülekezet írt a tőlük távozni kívánó Bogárdy Mészöly Sándorról, Siklós 1848-as patrióta lelkészéről az egyházmegyei gyűlésnek, amely szerint annyira elégedettek voltak szolgálatával, hogy őt „...több évekre is... megtartani" szándékoztak. A sámodiak viszont éppen azzal az indokkal kérték a tehetséges Héregi József hozzájuk helyezését, hogy (lemondva az ősi gyakorlatról) húsz esztendeig nem változtathattak lelkészt és így „elég baját szenvedték öregségének."

7 Ezeknek a helyi igényeknek a kielégítésére és korrigálására alakult ki az egyházmegyei gyűlések „dislocatio" nevet viselő ténykedése, amellyel elhelyezték az állásnélküli, vagy helyüket változtatni kívánó lelkészeket. így került például Túronyból Harkányba 1814-ben, a meghalt lelkész helyére Munkátsy Dániel. Ugyanakkor viszont a vertikeieknek azért engedélyezték lelkész tartását, mert a kiküldött „Deputatio a Conventiot hij Jánosnak találta", a Hirics fíliájaként szereplő Kisszentmárton kérését pedig azzal utasították el, hogy „...a' Máterbéli Prédikátor Conventiojának tetemes tsonkolása nélkül Praeorans nem rendeltethetik."

8 A világi elöljárók választását általában mindenütt az írásnélküliség homálya fedi, de egyházi társaikról a Dunamelléki Református Egyházkerületben fekvő Ormánságban is figyelemre méltó adatokat rögzítettek az 1817. évi püspöklátogatás idején. Kákicson, Okorágon, Cunban, Besencén és több más helyen is úgy tűnik, hogy a különböző létszámú presbitérium „A' köznépnek szabad voxaik által választatik", de a lelkészek jelentései szerint általában jelölés útján választják ki a presbiternek való „jó lelki esmérettel és auctoritással bíró" embereket „... a' Helységben lévő értelmesebb emberek", az „öregek", „A' népnek eleji".

9 Ezekben a kálvinista közösségekben a két testületben párhuzamosan szereplő azonos családnevek óriási tömegének bizonyítékaként a falu társadalmának egy meghatározott rétege vette kezébe a helyi hatalom mindkét bázisát. Ezt a közösséget szolgáló (kettős) belső szervezetet irányítják a háttérből a virilisták korai előfutárai, a primoroknak nevezett „előkelőbbek". Akit megválasztottak, az a bíróságot rendszerint el is fogadta, és hogy a helység több napig bíró nélkül ne maradjon, mint 1815 novemberében, Besencében,

10 azonnal megjelent a választás helyben hagyásáért az uraság színe előtt. Ez megtörténve átvette hatalma jelvényét, a bírói pálcát, a község pecsétjét, valamint az iratok és pénz tárolására szolgáló ládát. Községháza, mint hivatal akkor még a nagyobb településeken sem volt.