Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - MARÁZ BORBÁLA: Az őskori bronzművesség virágkora a Dél-Dunántúlon

Mecsek-vidéken is a kardok és a tőrök sokkal kisebb számban kerültek elő, mint az északkelet-magyarországi bronzleletekben. A lándzsahegyek továbbra is köpüs kivitelben készültek, és csaknem az összes Mecsek-vidéki bronzleletben előfordulnak. A bronzdomborítás titkait az Égeikumon kívül, a szárazföldi Európában az i. e. XIII. század végén kezdték csak megismerni (MERHART 194CMU. 4-42.; MERHART 1962. 1-90.; MÜLLER-KARPE 1962. 255-287.; KIMMIG 1964. 220-283.). Azi. e. XII-XI. századokban azonban már széles körben készültek bronzlemezből kalapálással a különféle védőfegyverek: a közép-európai bronzkovácsok jelentős készségre tettek szert a bronznak lemezzé való kovácsolásában, és így páncélok, lábvértek készítésében. A Közép- és a Dél-Dunántúl területén Nadapról (PETRES 1982. 57-80.) és Rinyaszentkirályról (MOZSOLICS 1985. 98. t.) ismerünk lábvérteket, amelyek készítőik fejlett technikai-mesterségbeli tudásáról tanúskodnak. Szintén bronzlemezeket használtak a sisakok és a kerek pajzsok készítésére, és mindegyiket bőrrel vagy esetleg fával bélelték ki, hogy valóban megbízható védelmet nyújtsanak viselőjüknek. A bonyhádi és a palotabozsoki depókból valók vidékünkről e fegyverek töredékes példányai. Vékonyra kalapált bronzlemezből készültek a bronzedények egész sorozatai is ettől az időtől kezdve Közép-Európában és Észak-Olaszországban (MERHART 1952. 1-71.; HAWKES-SMITH 1957. 131-198); három fő típus gyártása folyt: vödröké vagy más néven situláké, füles bögréké és csésze formájú szűrőedényeké. Ezek együttes előfordulása alapján feltételezték, hogy az új bronzműves technológiai eljárás mellett egy új lakomázási mód is elterjedt Közép- és Kelet-Európa területein (a bor felszolgálásához volt nélkülözhetetlen ez a három edénytípus a későbbi antik világban), amelyet a mediterrán területekről importált borok és a Közép-Kelet-Európa déli részein meginduló bortermelés hozhatott magával (PIGGOTT 1959. 122-123.; FACSAR-JEREM 1985. 121-144.). Vékonyra kalapált bronzlemezből készültek a bordázott fülű bögrék, amelyeket trébeléssel és poncolással díszítettek (MOZSOLICS 1985. 48-50.). Ilyen bronzedények és ezek töredékei gyakran fordulnak elő a Baranya és Tolna megyei raktárleletekben (Jakabhegy, Marok, Palotabozsok, Bonyhád, Tamási stb.), míg egy nagyméretű bronzvödör Kurdról, egy másik töredékei pedig Marokról ismertek. A legtöbb darabon régi javítgatások, foltozások nyomai figyelhetők meg. Bronzlemezből kalapálással készültek és trébelt, bordázott vagy vésett díszűek az ékszerek közül az övek, diadémok, gyűrűk, a karperecek egy része, az ún. pajzsos hátú fibulák, a lemezcsüngők. A Dél-Dunántúlon előkerült bronztárgyak zöme a használati eszközök közé tartozik. A tokos balták, az egyélű kések, az ívelt sarlók a ház körüli és a mezőgazdasági tevékenység fontos eszközei. Feltűnően nagy számban fordulnak elő sarlók a bronzleletekben, számuk tízszerese a tokosbaltákénak, amely a másik leggyakoribb bronztárgy a dél-dunántúli depókban.