Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

NAPTÁR - Emlékezés Rúzsás Lajosra (T. MÉREY Klára-MÓRÓ Mária Anna)

EMLÉKEZÉS RÚZSÁS LAJOSRA Ez év augusztus 14-én lenne 75 éves, s már közel kilenc éve nyugszik a pécsi temetőben. Történész volt, akinek e rövid pályafutása alatt számos időtálló művet sikerült a tudomány asztalára letennie. Egy életpálya mindig tanulságos lehet a jelen és főként a jövő számára, különösen akkor, ha ez az élet egy ellentmondásokkal teli, viharos korszakba épült bele. Hivatástudattal rendelkező történész volt. S ennek a küldetésnek, elhivatottságnak tudatát az idők mélyéről hozta magával. Rúzsás Lajos mind apai, mind anyai ágon ősi magyar református családból származott. Apai részről ősei Veszprém megyei hétszilvafás nemesek voltak, akik azonban gazdálkodói sorban éltek Mezőlak környékén. Édesapja még a háború előtt Vukovárra került lelkésznek, ahol a Horvátországban élő magyar vasutasok gyermekeinek vallásoktatását kapta feladatul. Itt született Rúzsás Lajos 1914-ben. Édesapja kiváló szervezői adottságát dicséri, hogy a magyar vasutasok gyermekeinek bentlakásos kollégiumot hozott létre, ahová a szülők adták az ellátáshoz szükséges élelmiszereket. A trianoni békekötés után ez a magyar iskola nem volt fenntartható, és a család Siklósra költözött. Rúzsás Lajos itt töltötte gyermekkorát, ahol édesapja köztiszteletben álló személyiség volt, akit egyaránt tiszteltek a különböző vallású és anyanyelvű lakosok. Ez a környezet - nyilvánvalóan - erős hatást gyakorolt rá. Különleges kapcsolata Siklóssal mindvégig megmaradt. Ugyancsak mély nyomokat hagyott benne az ősi Pápai Kollégium is, amelynek gimnáziumába járt, s amelynek egyik öreg diákja olyan megrendítő szavakkal búcsúztatta el a sírjánál. A történetírás iránti érdeklődését is a pápai évek határozták meg. 1932-ben, az érettségi előtt, a X. Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen történelemből amint azt a fennmaradt oklevél tanúsítja - „győzelmet aratott". Az érettségi után Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem-latin szakára iratkozott be. Óriási tudásvágy hajtotta, amelyhez igazi lökést adott az, hogy az Eötvös Kollégium tagja lehetett. Itt sok jóbarátot talált és utóbb vezető történésszé vált kollégák megbecsülését szerezte meg. Tanulmányai során különösen Mályusz Elemér professzor volt rá nagy hatással, akivel élete végéig megtartotta a mester-tanítvány kapcsolatot.