Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

NAPTÁR - Egy polihisztor jogász (Csekey István) emlékezete (SZITA László)

nyilvánította, és az egyetem 1907-1910. évi Fasciculusaiban kinyomtatta. Ezt követően egy 2000 és egy 600 koronás pályamű elnyerésével, a VKM támogatásával a köz- és közigazgatási jog, valamint jogtörténeti tanulmányútra küldte egy esztendőre Berlinbe és rövidebb időre Londonba. Hazatérve első nagy sikereit Kecskeméten aratta, ahol a jogakadémia igazgató tanácsa egyhangúlag megválasztotta az igazgatási jog, a statisztika és művelődéstörténet tanszékre helyettes tanárnak, 1913-ban a Kecskeméti Törvényhatósági Bizottság nyilvános rendkívüli tanárnak. A huszonnégy éves fiatalemberre nem csak a szakma, hanem az igazságügyi kormányzat is felfigyelt. 1913-ban Balogh Jenő akadémikus, igazságügyi miniszter felkérésére szakvéleménnyel működött közre a választási bíráskodásról szóló új törvényjavaslat kodifikációjában, majd a törvényjavaslat miniszteri indoklására is megbízást kapott. Csekey elméleti felkészültségére jellemző, hogy e kérdésben alkotott munkálatait a német birodalmi gyűlés is felhasználtatta Julius Hatschek göttingeni egyetemi professzor útján, aki a munkálatokat szerkesztette. (1915-ben napvilágot látott munkájában: Das Parlementsrecht des Deutschen Reiches. I. Theil. Berlin und Leipzig 1915. 338-457 p. mindez olvasható). Külföldi hírnevét mégis magyarországi kutatással alapozta meg. 1914-ben, amikor folytatta az Országos Levéltárban a magyar trónöröklési jogra vonatkozó kutatásait, megtalálta a magyar pragmatica sanctiot is tartalmazó, 1723. évi törvénycikkek rég elveszettnek hitt eredeti írott példányát, amely hírt nemcsak a magyar és osztrák szaksajtó, de az egész német nyelvterületen a napi publicisztika is szárnyára vett. E kérdésről készített tanulmányát az MTA II. osztálya megvitatta, majd kiadta. Sőt a fiatal tudóst összülésre is meghívta az akadémia és 1916-ban személyesen előadhatta munkáját. Ezt követően 1916-ban a budapesti tudományegyetem jogi kara tekintettel „tudományos érdemeire", magyar közjogból egyetemi magántanárrá képesítette. A VKM ezen tudományos sikerei után a kecskeméti jogakadémia nyilvános rendes professzorának nevezte ki. A fiatal tudós professzor ekkor már a görög és a latin nyelveken kívül német, angol és francia nyelven levelezett és irodalmi munkásságot folytatott. Németországban, Hollandiában, Angliában, Svájcban, Ausztriában, Francia- és Olaszországban évente több hónapos tanulmányutakon vett részt 1909-1914 között. A magyar kormányzat már 1920-ban, az igazságügyi minisztériumban a törvényszerkesztő osztályon, közjog-ügyekben szakértői közreműködésre kérte fel. A háború és a forradalmak után életútja jelentős változásokon megy át. 1923-tól Észtországba a tartui (Dorpat) egyetemre került professzornak, s egyben igazgatója lett a Magyar Tudományos Intézetnek. „Északi írások" c. könyvének előszavában erről így emlékezett meg: „...Észtországnak vagyok a lakója. Tudományos feladatom mellett elsőrangú feladatomnak tekintem... a két testvérnép a finn és észt, valamint a magyarság közt a múlt kultúrkapcsolatainak kutatását és a jövendőbelieknek izmosítását...". 1928-ban a III. Finnugor Közművelődési Kongresszusra meg is jelentetett az előbb említett címen egy könyvet, amely huszonöt tanulmányt tartalmazott az észt-finn-magyar történelmi és kultúr-művelődés és művészet, valamint jogrendszerek kapcsolatáról. A munka Csekey életében nem kitérő. A tanulmányok legtöbbje olyan szintű mestermunkák, mint fő kutatási területe, a „közjog, államtudomány, vagy a jogforrások történeti kutatása". Mindezzel csak azt akartuk jelezni, hogy módszeressége és alapossága emeli fel minden területen a kortársi publikálók legjobbjai közé. 1931-ben visszatérve Magyarországra a szegedi tudományegyetemen a politika-