Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - MARÁZ BORBÁLA: Az őskori bronzművesség virágkora a Dél-Dunántúlon

A Dél-Dunántúl későbronzkori virágzó bronziparánál, a kurdi-típusú fémművességnél - jelenlegi ismereteink szerint - ilyen helyi ércelőfordulás felhasználása nem jöhet szóba; nem ismerünk a Mecsek vidékén a bronzolvasztáshoz kiaknázható érclelőhelyeket (MOZSOLICS 1984.). Az itteni raktárleletekben nagy mennyiségben előforduló „nyersanyag": a bronz öntőlepények és ingótok (henger, hasáb vagy téglalap formába öntött nyersanyag) származási helyének meghatározása sem könnyű feladat. Az érclelőhelyek és az öntőlepények előkerülési helye közötti út megállapítása jelen esetben igen nehéz lenne. A bronzleletekben a nyersanyag különféle alakú (cipó, lepény, pálca stb.) öntőlepények, alaktalan öntési rögök és ingótok formájában fordul elő. A későbronzkori raktárleletekben található öntőlepények változatosak, többféle típust képviselnek. A legáltalánosabb, leggyakrabban előforduló forma a kerek, cipó-forma (vagy másként nevezve: gömbszelet-forma). Felső oldaluk lapos vagy enyhén homorú, felületük érdes, egyenetlen, salakos, lyukacsos vagy hólyagos, a lepény anyagának minőségétől függően. Átmérőjük 6-25 cm között van, és a súlyuk is nagyon eltérő. A közepes és nagyobb lepények súlya 4-5, 5-10 kg is lehet; ezek a lepények kohósítás termékei. A kisebbek öntőtégelyekből származnak. Gyakran bemetszéseket látunk rajtuk, amelyek a földarabolást segítették. A lepényeket a felhasználás során negyedekbe vagy cikkelyekbe darabolták (MOZSOLICS 1984. 38-39.) A beremendi depot-ban van egy kerek lepény negyede, a jakabhegyiben pedig több négy részbe vágott lepény-darab, amelyeken jól látszanak a bemetszések (3. kép). Ez utóbbiak vágási felülete csaknem teljesen sima, ami a jó szerkezetű és jó minőségű öntőlepények esetében szokott előfordulni, melyek nem lyukacsosak és nem hólyagosak. Nem tudjuk, hogy milyen eszközzel darabolták fel az őskor bronzművesei ezeket a vastag öntőlepényeket, de a jakabhegyi lepény darabokon látható bemetszések és szerszámnyomok vésőre engednek következtetni. A magyarországi későbronzkori kerek öntőlepények közül néhányat megvizsgáltak, és az analízis eredménye szerint egyesek ötvözetlen tiszta rézből állnak, mások pedig arzén-, antimon- vagy ólomtartalmú bronzból (erről részletesebben a bronzöntésről szóló fejezetben). A kerek, cipó-formájú öntőlepények közt előfordulnak olyanok is, amelyekben különféle bronztárgyak újra megolvasztott darabjai látszanak (MOZSOLICS 1981, 1984. 24-27., 35-37.). Ilyen újraolvasztott hulladékbronz-lepények a későbronzkori öntőműhely-leletekben, az ópályi és a kurdi horizont anyagában másutt is előfordulnak, sőt a Kárpát-medencén kívüli területekről származó, Svájcban és a Párizs környékén talált leletekben is tudunk ilyenekről (MOZSOLICS 1981. 414-416.). A mároki raktárleletben lévő negyed-öntőlepényben jól látszik, hogy egy nitszeg- vagy tűfej van beolvasztva: az egyébként lyukacsos felületű lepényen