Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

TANULMÁNYOK - MARÁZ BORBÁLA: Az őskori bronzművesség virágkora a Dél-Dunántúlon

neolitikumtól kezdve több korszakon keresztül volt lakott (WOSINSKY 1896. 259.; TOMPA 1934-35. 106.). A magaslati telepet sáncok veszik körül, de hiteles és publikált régészeti ásatási eredmények még nem bizonyították, hogy a sáncok a késő bronzkorban épültek volna. Az urnamezős kultúrához sorolható kerámialeletek mellett gazdag bronzanyag is előkerült a telepen, az öntőformák pedig egy helyi bronzöntő műhely meglétére utalnak (WOSINSKY 1896; PATEK 1968. LXXVI. t. 13, 15-17, LXXVIII. t. 13-15). A lengyeli telep minden bizonnyal kapcsolatban állt a tőle alig valamivel északabbra lévő, Kapos-völgyi bronzműves központokkal (Regöly, KurdHAMPEL 1895. 97-106., I-IV. t.; HAMPEL 1896. CCX-CCXIII. t.; MOZSOLICS 1985. 140-141.; PATEK 1968. 64-65), amelyek a Mecsek-vidékiekkel egyidőben működtek. A későbronzkori fémművesség emlékanyaga A dél-dunántúli későbronzkori fémművesség megismeréséhez alapul szolgáló régészeti leleteknek csak kisebbik része köthető egyértelműen régészeti kultúrához és többé-kevésbé pontos időhatárokhoz: az, amely l-l település maradványai között talált öntő- és kovácsműhely tartozéka volt. Az öntőrögök, öntőlepény-töredékek és a bronzöntésből származó salakdarabok mellett a műhelyek meglétének legfontosabb bizonyítékai az öntőformák, tégelyek és öntőkanalak. Ilyen tárgyakat Pécs-Makártetőről, Pécs környékéről és Lengyelből (WOSINSKY 1896. 259.) ismerünk. A metallurgiai elemzésre alkalmas leletek másik csoportját azok a jóval nagyobb számú bronztárgyak alkotják, amelyek a bronzleletekben (ún. depókban) fordulnak elő. Ezek a telepeken vagy az azok közelében elrejtett kincsleletek (tehetős, gazdag személyek vagy családok értékei) és raktárleletek (kereskedők, bronzművesek tulajdona, vagyona), és sok olyan tárgyat tartalmaznak, amelyek alapján a korabeli bronzipar és bronzműves technológia vonásaira fény deríthető. A sok-sok darabból álló, 10-25 kg súlyú bronzleletek szinte kivétel nélkül egymagukban, minden más kísérő lelet és régészeti jelenség nélkül kerülnek elő. A Mecsek vidékén előkerült bronzkincsek és raktárleletek - a gyártott termékeket tekintve - nagyjából egységes képet mutatnak. Azonos tárgytípusok és hasonló összetételű raktárleletek fordulnak elő az egész Dél-Dunántúlon, Baranya, Tolna és részben Somogy megyék területén; a vidék egységes bronzipara jól megkülönböztethető a vele nagyjából azonos korú Sághegy velemi típusú és a kelet-magyarországi fémművesség termékeitől (KŐSZEGI 1979. 4-6.; FOLTINY 1958.; MOZSOLICS 1973-74). A régészeti kutatás ezt a dél-dunántúli bronzipart a kurdi típusú bronzművesség néven írta le és az i. e.