Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 2. évfolyam (1989/1-2)

MŰHELY - BEZERÉDY GYŐZŐ: A németbólyi Batthyány-Montenuovo kastély története

szállítani. Tiltakoztam akkor ellene és azt mondtam, tudtommal nincs olyan rendelkezés, mely a Herceg úr értékeit elveheti tőle. Azt mondta nincs, de majd lesz. Két hét múlva megint megjelent és kérte a mauzóleum kulcsait. Mikor kérdeztem miért, azt mondta, meg akarja nézni. Kimentünk csendőri kísérettel. Ott végigkopogtak minden falat a padlástól a pincéig és az alsó kriptában egyik helyen fel akarta bontani a falat. Tiltakoztam ellene és vitánk eredményeképpen letartóztatott és elrendelte Jankó és Savanyó letartóztatását is. Jelenlétünkben felbontotta az alsó kripta falát, ahol valóban voltak elrejtve ládák, vázák és a szálkai agancs. Hogy mik voltak a ládában nem tudom, mert akkor már bekísértek a csendőrségre és azonnal el is vittek Mohácsra. Egy hétig voltunk ott, Savanyót két nappal korábban hazaengedték, Jankó meg én együtt szabadultunk. Kihallgattak részletesebben többször, hol vannak elrejtve kincsek. Természetesen nem tudtunk felvilágosítást adni, végre kiengedtek. Május végén, mikor a bolgár kórház elment a kommunista komiszár átadta a pártnak a kastély kulcsait, azoktól aztán a rendőrség vette át három nap múlva. Ebben az időben szintén tűntek el dolgok. Mikor a rendőrség átvette a kulcsokat, körülbelül két hétig kutattak minden nap. Felbontottak falakat, kiszedték a Wertheim szekrényt és elszállították, padlót bontottak. Ahogyan a padlóbontó munkásoktól értesültem, az offiszban találtak nagyon sok ezüstneműt, amit aztán elszállítottak Mohácsra. A kastélyban maradt azon bútorokat, amelyeket a bolgárok használtak, összehordtak a Fábor lakásba és lezárták. Természetesen az sem maradt lezárva, mert most már a lakosság éjjelenkint betört s bizony megint el-eltűnt egypár kisebb darab. Savanyó is, én is sokszor elvoltunk a rendőrségen, hogy őrizzék a bútorokat, de sajnos másnap megint csak feltörték. Mivel már előzőleg azt mondták nekem, semmi közöm a kastélyhoz, figyelmeztetésen kívül mást nem tehettem. Közben megint jöttek oroszok júniusban és a kastélyban és irodában akarták törzsüket elhelyezni. Bútorokat kértek és a rendőrség a kastélybeli bútorokat adta ki nekik, azokat, amik a Pabor lakásban voltak. Egy hét múlva elmentek az oroszok, de a bútorokat teherautóra rakták és elvitték. Most már reméltem, hogy az elhelyezett bútorok helyükön maradhatnak. Augusztusban azonban megjelent az elhagyott javak kormánybiztosa és felelősségre vont bennünket, miért nem jelentettük be a nálunk lévő dolgokat. Kiadta a parancsot a községi elöljáróságnak, hogy az összes bútort össze kell hordani az ifjúsági egyletbe, mert az ép bútorokat ki akarják válogatni és elszállítani. Oda is szállítottuk azokat két szobára való bútor kivételével, amiket, mint az erdőhivatal vendégszobáit abban az épületben tartottam vissza, ahol a vendégszobák vannak. A kormánybiztos az új alispánnéval és egy rendőrkapitánnyal ki is válogatták a maguk számára az ép bútorokat, illetve a legkevésbé megrongáltakat és el is szállították Pécsre. A rendőrkapitánnyal beszélgetve mondtam, nem érdemes elszállítani a bútorokat, mert ha a Herceg úr hazajön, úgyis vissza kell adni és így nem érdemes a javításra költeni. Azt a meglepő választ kaptam, amit már úgyis több helyről hallottam, hogy ha hazajön a Herceg úr letartóztatják. Ezt a pécsi politikai osztály vezetője mondta. Hála Istennek nagyon kevesen gondolkodnak így. A faluban most is változatlanul épp oly tisztelettel beszélnek a Herceg úrról, mint azelőtt és a cselédek nagy része is nem a most divatos szólamokat hangoztatja. Persze vannak, akikben nagyon csalódtunk..."