Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Ódor Imre: Baranya vármegye címer-pecsétjének évszázados viszontagságai

időlegesen visszavetette ugyan a „nemzeti-ügyet", de rövidesen, a reformkor időszakában kibontakozó polgári és függetlenségi törekvések országgyűlési törvényekben öltöttek testet. A jelentős sikerek sorában szinte elvész az az 1836-1839 között kibontakozó országos mozgalom, amely a vármegyei pecsétek magyar nyelvű feliratának uralkodói engedélyezését és használatát eredményezte. Megyénk - mint már említettük - 1838-ban, egészen pontosan szeptember 13-án, V. Ferdinánd Milánóban kelt diplomájával részesült eme uralkodói kegyben, amely a magyar nyelv nemzeti nyelvvé tételéért folytatott küzdelem nem lebecsülendő jelentőségű állomásaként értékelendő. 150 évvel a történtek után kegyelettel emlékezünk e küzdelem ismert és névtelen harcosaira, magatartásuk, nemzeti önbecsülésük és szülőföldszeretetük példaként állhat előttünk. Az elmondottakkal összefüggésben egy olyan történetet szeretnénk közkinccsé tenni, amely minden szónál, hangzatos szólamnál beszédesebb. A történet főszereplője a korában országosan - ma a megyében is alig - ismert publicista Várady Ferenc, aki 1890-192l-ig állt Baranya megye szolgálatában, és mint főlevéltáros vonult nyugdíjba. Gazdag életútjának mérföldkövét képezte a milleneumi - mindmáig egyetlen Baranya monográfia szerkesztése és megjelentetése. Ő maga nem tekintette kisebb jelentőségűnek, a vármegye eredeti címerlevelének és pecsétnyomógyűjteményének a szerb megszállók elől történt megmentését. Az 1920 októberében (a történtek után másfél évvel) készült jelentésében részletesen leírja, miként sikerült őrzői éberségét kijátszva, a címerlevelet inge alá rejteni s a pecsétnyomókkal zsebeiben a megszállók bekvártélyozta megyeházból kimenekíteni, „a mindent elzsákmányoló és harácsoló rácok karvaly karmai közül vármegyénk e kulturális értékét képviselő tárgyait".

5 (5. kép) A polgári korszak fejlődési öntörvényei szükségszerűen szűkítették a megyei autonómiát, s így a megyei pecsét és címer használati körét is. Az 1870. évi 42. törvénycikk az államiság két meghatározó területének a katonai (hadi zászlók) és az igazságszolgáltatási funkció „központosítása" révén használatuk a megyei közigazgatás és a reprezentáció (vármegyeháza, megyei kiadványok stb.) erősen behatárolt területére szorult vissza. (HATTYUFFY, 1881. 37.) A kataklizmát - e vonatkozásban is - 1949 jelentette, amikoris eltörölték a törvényhatósági jelvényeket, címereket. Indoklásul azt