Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Szemle - A török alóli felszabadulás a történeti irodalomban (BARISKA István)

Azt kell mondani, hogy mintaszerűek azok a levelek, amelyeket Károly Gusztáv, a sváb csapatok parancsnoka küldött IX. Károly svéd uralkodónak. Ugyanakkor érdemes egy másik alakuló frontra is odafigyelni. Nevezetesen a nyugat-európaira. Croissy márki megbízottjának, az a már említett de Villars ezredesnek francia nyelvből fordított jelentései abból a szempontból valóban a legtanulságosabbak, hogy a rajnai háború előkészítésén fáradozó XIV. Lajos számára milyen fontosak voltak a szinte naprakész jelentések, hogy híreket kapjon a nagy ellenfél, I. Lipót kelet-európai sikereiről és hadműveleteiről a török ellen. A francia ezredes ráadásul kitűnő megfigyelő, aki ezt a képességét a Bourbon király érdekében kamatoztatta. Csak örülhetünk a kötetbe szerkesztett korabeli nyomtatványoknak, az akkori sajtó szerepét betöltő röplapoknak, hiszen ezekből ismerhetjük meg, hogy kik és miként informálták akár manipulálva is a saját érdeküknek megfelelően az európai közvéleményt a Kelet-Európában folyó harcokról. A kötet szerkesztésének tudatosan vállalt tematikus és kronológiai rendjéből csupán az 1688-ban bajor szolgálatba toborzott magyar huszárezred két szemlejegyzékének publikálása tűnik anorganikusnak. De erre is van indok, hiszen számunkra fontosnak tűnik annak tisztánlátása, hogy milyen harcértéke lehetett a magyar huszárezredeknek a császári hadjáratokban. Szembe kell nézni azzal, hogy miért is késtek példának okáért a Barkóczy- és Petneházy-féle huszároknak a császári vagy bajor seregekbe való integrálásával. De azt is látni kell ugyanakkor, hogy milyen körülmények között tudták a magyar huszárezredeket jól felhasználni az egyébként a 17. század végére hadiüzemmé vált hadi vállalkozásokban. Mindezekre és számos itt nem tárgyalt kérdésre keres választ ez a kitűnő baranyai tanulmány- és forráskötet. Nem olvastam még ehhez hasonlót, ahol a szembenálló felek hadviselésének s a háborús hadszintérré vált ország, a valóban országút szélére vetett Magyarország kölcsönös és iszonyú terheiről ilyen naturálisan írtak volna. Meggyőződésem, hogy a Baranya Megyei Levéltár forráskötetének közreadása revízióra fogja kényszeríteni azokat, akik a felszabadító háborúk 1686-1688-as szakaszával foglalkoznak majd. Olvasmányos és mégis hiteles fordításokat találunk a kötetben. A több mint 150 korabeli ábrázolás, a tanulmányokat megérteni segítő helyszínrajzok, a közölt portrék, metszetek, a féltucat színes közölt tábla azonos színvonalon és minőségileg is jó reprodukciókkal segítik a korszak megértését. A Pécsi Szikra Nyomda rendkívül gyorsan, de a minőség megőrzését szem előtt tartva hozta ki ezt a jubileumi kötetet. Ez a dél-dunántúli történész műhely fényesen bizonyította, hogy lehet európai színvonalon dolgozni vidéken is, s az évforduló provokálta nagy kihívásnak ahhoz méltóan is lehet megfelelni. Ez a kötet rászolgált a központi és helyi főhatóságok támogatására. Lévén nemzetközi ügyről szól, nagyon hasznos gondolat a kötetben szereplő idegen nyelvű összefoglaló. Ez a pécsi kiadvány minden tekintetben azok mellé a színvonalas kötetek mellé sorolandó, amelyekről fentebb már volt szó, s amelyeket az első helyen fognak számon tartani a török elleni felszabadító háborúkkal foglalkozó hazai és nemzetközi történeti irodalmakban. Bariska István