Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Majdán János: Gazdasági kapcsolatok a Dráva mentén (1868-1918)

bonyolódott. Egyfelől a Fiume és Magyarország közötti gazdasági kapcsolat, másfelől az Alföld déli, és délkeleti vidékeinek a Dél-Dunántúllal - esetenként a horvátországi és fiumei fogyasztókkal - fenntartott árucseréje zajlott az említett vonalakon. A kapcsolatok minősítéséhez részletesebb elemzés szükséges, melynek kiindulópontja az, hogy 1914ig volt ugyan iparpártoló politika Magyarországon, valójában ez nem jelentett közvetlen beleszólást a közgazdasági életbe. Ebből egyértelműen következik, hogy az árufelesleg, az áruhiány, vagy egyéb kötelezettségek - például az adó - vezettek el egyes termények forgalomba kerüléséhez. Igaz ez a Dunántúlon is, melyet a következő adatok jeleznek. A legfontosabb szántóföldi növények forgalomba kerülése kirajzol egy Zákány-Marcali-Sárbogárd-Bátaszék és a Dráva határolta körzetet, ahonnan - a belső fogyasztáson túl - a gabonafélék elsősorban Fiumébe mentek. A kikötőváros szívó hatása megfigyelhető a Duna-Tisza közén is, ahol a Szabadkától Zomborig terjedő területről szintén Fiúméba küldik a gabonát. Hiába a magyar és a szerb főváros közelsége, a gabonafélék hosszú szerelvényekben kerülnek előbb Magyarországra - az eszéki hídnál -, majd folytatva útjukat újból Horvátországba Zákánynál. (Zomborban évente 13 ezer, Bajnokon 95 800, Szabadkán 75 000 mázsa gabonát indítottak útnak a tenger felé.)

22 A tengeri már Békés megyéből is Fiumébe indul (Csorvásról 11 ezer, Sámsonról 300 q évente.) Hatalmas tételeket adtak föl exportálás céljából Bajmokon, Nemes-Militicsen (23 ezer q), Zomborban (13 600 q) és néhány Kapos-völgyi állomáson. A burgonyát általában a Dél-Dunántúlon, a cukorrépát a kaposvári és sarkadi gyárban hasznosították. Annál több babot szállítanak a vagonok Fiúméba Algyőről, Horgosról, Bajmokról, az Ormánságból, Dombóvárról, Bátaszékről. A tengerpart az úticélja a körzetben termelt repcének, szilvának, szénának. Az állatforgalomban kettős irányú: a hízott sertéseket, libákat Fiúméba viszik a szerelvények Hódmezővásárhelyről, Pécsről, Barcsról, Jákó-Nagybajomról, Darányból, a sovány sertéseket és szarvasmarhákat Pozsega és Verőce megyékből a nagy- és kisgazdaságokhoz szállítják a Dél-Dunántúlon. (Ez utóbbi már nem átmenő forgalomnak, hanem inkább határ menti kapcsolatnak számít.) Természetesen ezen áruféleségeken kívül és az ország más vidékeiről is szállítanak Fiúméba terményeket és termékeket. Jelen vizsgálódásban csak annyiban foglalkoztam az átmenő forgalommal, amennyiben kimutatható a kikötő közvetlen szívóhatása. A fenti megállapítások érvényesek a Fiuméből érkező árukra is,