Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Tóth Endre: Sopianae: római város és temető

3. kép. A II. számú sírkamra falfestménye az oroszlánok barlangjában, és trónon ülő alak vagy Noé a bárkával. Ezek a freskók úgyszintén a megmenekülés - megváltás témakörébe tartoznak (FÜLEP 1977, 246-257). Nem véletlen, hogy a sírépületeknek ez a típusa éppen Sopianae vidékén, azaz DK-Pannóniaban található meg. Összhangban van ez a tartományban megfigyelhető más kulturális és művészi áramlatokkal. Pannónia délkeleti vidéke kulturális tekintetben előbb északitáliai, majd balkáni, azaz a hellenizált provinciák felől kapott impulzusokat. Ez az 1-2. században főként az itáliai telepesekkel Nyugat-pannóniába, majd Dél-kelet-pannóniában meghonosított sírkőfaragási stílusban fogható meg: a 2. század utolsó harmadától egyre erőteljesebben jelentkeznek a kereskedőkkel, keleti származásuakkal a Balkán felől érkező hatások. Mindkettő elsősorban a kőfaragásban hagyott régészetileg is megfogható nyomokat. így magyarázható pécsi sírépületek kettős eredete is. A külső támpilléres, egyszerű négyzetes alaprajzú vagy félköríves apszissal bővített belső terű épületek a föld alatti sírkamrával a mediterraneumban Hispániától Kisázsiáig előfordulnak, ha a nyugati tartományokban nem is gyakoriak. Jó néhányat ismerünk viszont Dalmatiaban. A föld alatti kamra azonban festetlen, mert általában alig megközelíthető. A