Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Tóth Endre: Sopianae: római város és temető

megemelkedik és a 4. század végéig azután a szokásos pannóniai éremfogalomnak többé kevésbé megfelel. A Gallienus-kori emelkedés nem lehet véletlen: a település jelentőségének megnövekedését jelzi. Bár az okot ma még csak sejteni lehet, ezen a ponton mégis megkockáztatható néhány feltevés, ha az egész tartomány történetének összefüggéseit is figyelembe vesszük. Aligha kételkedhetünk abban, hogy a római település már a 3. század közepe előtt létrejött. Erre a Sopianae helynév a bizonyságunk. Mellőzve most a név etimológiáját és az azzal kapcsolatos eltérő véleményeket (MÉSZÁROS 1936, MÁDY 1963 stb.), településtörténeti tekintetben a név vita nélkül értelmezhető. Tudjuk: nem latin, hanem illyr vagy kelta eredetű, mint a pannóniai földrajzi nevek többsége. A rómaiak a helynévadásban nem korunk gyakorlatát követték. Az őslakosság földrajzi neveit az esetek túlnyomó többségében átvették és megtartották, még az újonnan alapított római katonai táborok esetében is. Aquincum, Brigetio, Lussonium neve éppúgy helyi eredetű, mint a Savaria vagy Scarbantia. Ezek a települések vagy táborok azonban közvetlenül vagy rövidesen a római foglalás után keletkeztek - az ősi nevet tehát a hódítók megismerték és felhasználták. Nem ilyen magától értetődő ez egy olyan településnél, amelyik csak a 3. század közepén keletkezett. Akkorra már a Pannoniában is általánossá váló latin nyelv a helynévadásban is tért hódított. Mivel pedig Sopianae neve ősi eredetű, arra kell következtetnünk, hogy a település valamilyen formában a 3. század közepénél korábban már létezett. Úgy véljük, hogy Sopianae eredete a koracsászárkorba nyúlik vissza, ha méreteiben és jogállásában a 4. századi jelentőségét nem is érte el. A korai település jellegére Sopianaenak a pannóniai úthálózatban a 3. század második felében és később betöltött szerepéből következtethetünk, (TÓTH 1975). A földrajzi helyzet, a mikroregio által meghatározott adottságok egyébként is kedvező feltételeket teremtettek a megtelepedésre. Valószínűleg útcsomópontban fekvő útállomás lehetett a későbbi város elődje, amely fokozatosan, egyre nagyobb településsé fejlődött, amíg a 3. század végére közigazgatási központtá válhatott. E tekintetben különösen fontos a pénzforgalom Gallienus-kori megemelkedése. Tudjuk, hogy ő volt az az uralkodó, aki a középdunai tartományokban számos újítást vezetett be a birodalmi reformok mellett. Megkezdődött a katonaság átszervezése: a limes menti haderő mellé központi lovashadsereget állított fel, amely a bajba jutott, ellenségtől veszélyeztetett vidékre siethetett. Ennek egyik központja a DNy-panno-