Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Tóth Endre: Sopianae: római város és temető

TÓTH ENDRE SOPIANAE: RÓMAI VÁROS ÉS TEMETŐ Amikor 1780-ban a pécsi székesegyház délkeleti tornya mellett épületeket bontottak el, egy épségben maradt római kori sírkamrára bukkantak. A föld alatti helyiség falait és boltozatát falfestmények borították. A szűk bejárattal szemközti falon látható Krisztus-monogram elárulta, hogy a sírba keresztények temetkeztek. Ezzel a szenzációt keltő lelettel kezdődött a Pécs alatti nekropolis feltárása, amely az utóbbi ötven évben további nagyszerű emlékekkel gazdagodott. Jelentőségüket azon túl is, hogy épségben maradt római emlékre ritkán akadnak - már régen felismerték: hasonló föld alatti sírépítmények sem a tartományban, sem a Közép-Duna-vidéken nem kerültek elő. A ritka emlékek feltárásán Szőnyi Ottó, Gosztonyi Gyula, majd az utóbbi negyedszázadban Fülep Ferenc dolgozott, aki ásatásainak eredményeit számos tanulmányban és három monográfiában tette közzé. (FÜLEP, 1977.) Ha Sopianae - a római település - későantik, 4. századi jelentőségét kutatjuk és próbáljuk értelmezni, kialakulását, a városiasodást akarjuk megismerni, ma még alig villan fény a nagyváros korábbi, 1-2. századi történetére. Az a tény, hogy a magyar középkori püspöki város az antik település körzetében alakult ki, feletébb megnehezíti az ásatást. A magyar államalapítástól kezdve fontossá lett helyen egyre-másra folytak az építkezések a középkor folyamán. A megszakítatlan településnek sűrű beépítés a következménye: egyszóval a korarómai rétegek mélyen fekszenek és a házak között nem könnyű a feltárás. A római város történetének főbb állomásai azonban - ha olykor csak munkahipotézis szintjén is - ma már megállapíthatók. Pécs római elődje más utat járt be, mint a tartomány belső és Duna menti települései. A Dunántúl városai vagy tervszerű alapítással, telepítéssel épültek ki, mint a Borostyánkő-út menti Salla (Zalalövő), Savaria (Szombathely) és Scarbantia (Sopron), vagy a katonai táborok melletti polgári településekből fejlődtek ki (Brigetio-Szőny, AquincumBudapest). Jelenlegi ismereteink szerint Pécs helyén azonban a császárkor első 200-250 évében városi rangú település, colonia vagy municipium nem volt. A nehéz ásatási feltételek mellett egy másik tényező viszont félrevezette a kutatókat. Az ásatások tárgyi leletei között talán a