Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Maráz Borbála: A Mecsek-vidék népei és törzsei a római hódítás előtti évszázadokban (történeti-etnikai vázlat)

medence) is; északi és keleti határát a Duna képezte. A Mecsek-vidék és a mai Baranya megye Pannónia egyik belső területi egysége (része) lett, némileg távol a határerőd - rendszertől és a legkorábbi, legfontosabb hadiutaktól. Több olyan késővaskori, kelta lelőhelyet ismerünk, amelyek azt bizonyítják, hogy a dél-dunántúli kelta (esetleg pannon) őslakosság többnyire zavartalanul folytatta életét a római foglalás után is régi településein, fokozatosan átvéve a római kultúrjavakat. Legalábbis erre utal a Pécs - Hőerőmű mellett feltárt temető, vagy kissé északabbra a Tolna megyei Szakály határában talált nagy település fGABLER 1980-81, 1982.) Ennek az őslakosságnak a továbbélésével (BONIS 1971 és 1971a) és a korai római kori kőemlékekre, művészeti alkotásokra gyakorolt hatásával már foglalkozott a régészeti kutatás (PETRES 1975). Baranya megye késővaskori leletanyaga pedig még sok további lehetőséget, információt rejt magában a Mecsek-vidéken és Sopianaen át vezető római úthálózat, de magának Sopianaenak a kialakulását érintő kérdések megválaszolásához is. Mindkét esetben valószínűleg igen nagy hatást és szerepet kell tulajdonítanunk a késő vaskori kereskedelmi kapcsolatoknak és utaknak, valamint a Pécsi-medence i. e. I. századi településrendszerének. Mint fentebb említettük, a déli scordiscus népesség és a Mecsektől északra lokalizálható hercuniates törzs hatása egyaránt kimutatható a kialakuló római útcsomópont körzetében, ráadásul olyan területen, amelynek kedvező fekvésű lejtőin és dombtetőin sűrűn jelzik a keltakori népesség jelenlétét az előkerülő leletek. Logikusnak tűnik a feltevés, hogy a provinciát megszervező, az úthálózatot kialakító hódítók jó hasznát vették a helyi lakosság által ismert, rendszeres kapcsolataik során hagyományossá vált útvonalaknak, amelyek ekkortól kezdve már egyre inkább a római kereskedők áruinak elterjedését, ezzel a vidék fokozatos romanizációját segítették elő. Sopianae későbbi fontosságát tehát mintegy előkészítette az őslakosság településhálózatának koncentrációja a területen, a különböző kelta törzsek érintkezésének, gazdasági, kulturális kapcsolatainak zónájában.