Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Tanulmányok - Maráz Borbála: A Mecsek-vidék népei és törzsei a római hódítás előtti évszázadokban (történeti-etnikai vázlat)

magyarázza meg a szerémségi i. e. III—I. századi kelta (scordiscus) leletanyagban több olyan tárgytípus előfordulását, amelynek előzményei kivétel nélkül megtalálhatók a korábbi pannon emlékanyagban. Ilyen az asztragalosz-övek divatjának a fennmaradása is: a keskeny bőrszíjakra sűrűn egymás mellé fűzött bronzpálcikákból álló övek az i. e. V. századi beremendi sírokból ismertek, de az i. e. II—I, századi baranyai kelta lelőhelyeken (Dunaszekcső, Pécs - Hőerőmű) is előkerültek (3. kép). Hasonlóképpen értékelhető annak az illyr-pannon fibulatípusnak és karperecnek a kelta időszakban való továbbélése is, amelyhez hasonlókat a beremendi és a szentlőrinci pannon temetőkből ismerünk (1. kép). Ezek késői kelta változatait a Pécs - Hőerőműnél feltárt sírokban találtuk meg, korai rómaikori (i. sz. I. századi) példányai pedig az okorági kincsleletben (4-5. kép) fordulnak elő (TÖRÖK 1941 6.; PATEK 1944 29-32., X.t. 1-9, Xl.t. 1-8). Ezüstből készült valamennyi, amely a balkáni, illyr-pannon területek igen kedvelt ékszeranyaga volt. A scordiscusok hagyatékában fellelhető és imént ismertetett jellegzetességek báránya megyei előfordulása megengedi azt a feltételezést, hogy az itteni kelta népesség vagy a scordiscusokhoz tartozott, vagy annak etnikai összetételéhez hasonlított. A késői kelta időszakban, az i. e. I. században azonban szóbajöhet egy másik kelta törzshöz, a hercuniateshez való viszony kérdése is. c) Az i. e. I. századi kelta lakosság A kárpát-medencei keltaság belső egyensúlyát és nagyjából stabil hatalmi viszonyait a kimberek i. e. 114-ben bekövetkezett támadása zavarta meg. A scordiscus, boi és tauriscus törzzsel is összeütközésbe kerültek, és bár ezek a harcok nem hoztak gyökeres változást, az esemény mégis igen fontos a késővaskor története szempontjából. A kimberek vándorlása kapcsán írja le ugyanis Poseidonios görög történetíró a Duna-vidéki kelta viszonyokat és törzsterületeket (STRAB: VII.2,2-3) - 2. kép. Ekkor érkezhetett a Dél-Dunántúlra a kelta hercuniates törzs, amely a Mecsek északi lejtőitől kezdődő és a Kapós-völgyet, valamint a Somogy - Tolnai dombvidéket magába foglaló területen telepedett meg. A scordiscusok esetében említett nehézségek a hercuniates törzs területének pontos körülhatárolását illetően is felmerülnek, a régészeti leletek önmagukban nem árulkodnak az etnikus hovatartozásról. Mindazonáltal a területük centrális részén, Szálacska és Regöly mellett feltárt