Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Pro memoria

I BANDI GÁBOR (1939-1988) | A pannon tájak ősrégészetének kitűnő kutatóját aktivitásának csúcsán, tervek és tennivalók tömkelegéből ragadta el a váratlan halál. Elvesztése különösen fájdalmas a Pécsett dolgozó muzeológusok számára, hiszen munkássága első, és különösen eredményes szakasza volt a Janus Pannonius Múzeumban töltött évtized. A Kalocsán töltött iskolaévek után az ELTE Bölcsészkarán szerzett friss diplomával 1962-ben lett a JPM munkatársa, és rövidesen a dunántúli bronzkor kutatásának egyik reményteljes ígérete. A szakma iránti rajongás és az egyéniségéből is sugárzó életöröm jellemezték az aktivitást, amivel feltárások és közlemények sorozatát szervezte, végezte és írta, különösen a korábban kevéssé kutatott korai és középső bronzkori kultúrák témakörében. Nagyárpád, Szebény, Siklós - megannyi fontos ásatás a bronzkor kezdeteinek, az életmód és gazdálkodás változásainak tisztázásához, a mediterrán hatások és a helyi alapnépesség viszonyának kérdéséhez. Ugyanakkor született szervező volt, aki remekül értett a múzeum közművelődési szerepének kiteljesítéséhez, megnyerő egyéniség, aki könnyen szerzett segítőtársakat ehhez a fontos munkához. A JPM régészeti kiállítása, a szerkesztésében megjelent, részben általa írt Baranya-monográfia kötet is ezt bizonyítja. Ideális múzeum vezető volt, ennek bizonysága a Vas megyei múzeumok újjászervezése és a szombathelyi új régészeti kiállítás, a velemi ásatások és az ezekkel kapcsolatos nemzetközi konferenciák mindezt már Pécsről való távozása után, a Vas megyei múzeumok igazgatójaként hozta létre. A túlfeszített munka, a múzeumügy tisztességes szolgálata éppenséggel nem jelentett védelmet számára a sarka körül ólálkodó irigység, rosszindulat, presztízsféltés harapásaival szemben. Bár a méltatlan támadások után újra a régi aktivitással kezdte meg munkáját immár a múzeumügy egyik országos irányítójaként mindannyiunk reménykedésétől kísérve, a bántás nem maradt következmény nélkül. Elvesztettük egy kollégánkat, akinek jó munkák sora volt még tervei között, és a kitűnő szakember mellett a remek szervezőt is, aki teljes életét adta volna a magyar múzeumok ügyének örömmel. Immáron be kell érnünk a vele töltött idő emlékével és azzal, amit ránk hagyott műveiben. Ecsedy István Fontosabb munkái: Középső bronzkori lószerszám-szíjelosztó csontlemezek kérdése a Kárpát-medencében. Archaeológiai Értesítő 1963/1. 46-58. Data to the Early and Middle Bronze Age of Northern Transdanubia and Southern Slovakia. Alba Regia 4/5 (1963-64)65-71. Ursprung und innere Chronologie der Kultur der inkrustierten Keramik in Westungarn. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (JPMÉ) 1965. 61-73. Adatok Dél-Magyarország bronzkorának történetéhez (a Szeremle csoport) Társszerző: Kovács Tibor (JPMÉ) XIV-XV (1969-1970) 97-111.