Baranya. Történelmi és honismereti folyóirat. 1. évfolyam (1988/1-2)

Pro memoria

PRO MEMORIA I FÜLEP FERENC (1919-1986) | A magyar régészet kiemelkedő alakja, aki csaknem négy évtizeden át főigazgatóként irányította a Magyar Nemzeti Múzeum tevékenységét, 1986. május 8-án hunyt el. Személyében Pécs és a Dél-Dunántúl római korának legjelentősebb kutatója távozott körünkből. Tudósi életpályájának vidékünk volt a legfontosabb színtere, bár az életrajzi adatok szülőhelyét Szerencsen, iskoláit Miskolcon és Debrecenben, munkahelyét Székesfehérvárott és Budapesten jelölik meg. A föltétlen tiszteletet parancsoló tudományos teljesítmény, a szakmai eredmények bemutatása - nevéhez 204 publikáció fűződik - önmagában nem elegendő ahhoz, hogy számba vegyük és felmutassuk mindazt, amivel munkássága Pécs és Baranya tudományos és kulturális gazdagításához sajátosan hozzájárult. Az itteni római emlékek kutatásának szándékával kezdett munkálkodása az együttműködés kibontakozása során a múzeumi és részben a kapcsolódó kulturális terület katalizátorává, sőt fontos erőforrásává vált. A régész-múzeumigazgató Dombay János megfontoltságát dicséri, hogy Fülep Ferenc segítségét kérte a római kor hatalmas baranyai emlékanyagának mentéséhez és feldolgozásához. Az első jelentős eredmény Pécs-Vasas késői kelta-korai római leleteinek feltárása volt 1957-ben. Ugyanekkor megindultak Sopianae római kori topográfiájának előmunkálatai is. Az ókeresztény temető részleteinek feltárása a Geisler E. utcában előkerült későrómai sírépítmények megmentésével és bemutatásával kezdődött. 1961-ben sikerült a nagyharsányi római birtokközpont egy részét feltárni. Ott is bemutatóhely létesítésével és a terület védetté nyilvánításával próbálta biztosítani az elsőrendűen fontos lelőhely megmaradását olyan időre, amikor pécsi és budapesti munkái nem akadályozzák majd a feltárást. A sors egy gondatlanul elrendelt éjszakai mélyszántás képében megtépázta várakozását, mindazonáltal a halála előtti években folytatta Nagyharsány kutatását - a munka befejezése, az előkerült mozaikok és a többi lelet közlése munkásságának folytatóira maradt. Az 1960-as évek elején módja nyílt az egykori Sopianae közigazgatási központjának, a postapalota környékének kutatására. 1968-ig az ezen a területen folytatott ásatási tevékenység kötötte le szakmai munkára fordítható ideje legnagyobb részét. Ugyanakkor minden erejével támogatta a Janus Pannonius Múzeum szakmai kezdeményezéseit. Oroszlánrésze volt a JPM régészeti kiállításának és római lapidáriumának a létrehozásában, akárcsak a Baranya - monográfia sorozat régészeti kötetének megírásában. A Pécs régészeti topográfiáját összegző kéziratnak szintén szerzője volt, ezzel is, akárcsak a védési határozatok előkészítésével a leletmentéseket akarta biztosítani, a rombolásokat elkerülni. A sorozatos pécsi leletmentések és ásatások közepette megjelentek a római Sopianae leleteit közreadó kötetek is. így munkája termésének legalább egy részét