Barakonyiné Winiczai Klára: Baranya aprófalvas településhálózatának múltja és jelene - Baranyai Krónikaírás 7. (Pécs, 1984)

A településhálózat változása hazánkban a felszabadulás után

nál jelentősebb szerepe van fejlődésében a társadalmi munkának. Az általa idézett arányok a következők:

11 Az V. ötéves tervben a fejlesztés pénzügyi alapjából a társadalrrv ,,D" megyében munka részesedése (%) Megyeszékhelyen 2—4 Középfokú központokban 10 — 19 Részleges középfokú központokban 0-20 Kiemelt alsófokú központokban 27 — 59 Alsófokú központokban 43 - 66 Szerepkör nélküli településeken 41 - 73 Nem mulasztja el ugyanakkor felhívni a figyelmet arra, hogy a falvak ilyen fejlődési sajátossága nem a település, illetve falutípussal függ össze, hanem fejlesztési gyakorlatunkkal, a fejlesztési alapok túlzott koncentrálásával. Tehát a szükség kényszere teszi a falvakat ilyen dinamikussá, önerőből fejlődni képessé, nem pedig a faluban — mint a várostól eltérő településtípusban - rejlő sajátosságok. Mindezek alapján azt kell mondanunk, hogy a településhálózat hierarchikus jellegét fejlesztési gyakorlatunk elkerülhetetlenül fokozta, nem szüntette meg, hanem újratermelte — csak más formában - a falu és város ellentétét azzal, hogy az állam támogatását élvező városi lakossal szemben a falusi lakost jórészt önerejére utalta.

12 Az OTK hibáit felülmúló nagy eredménye, hogy az infrastrukturális beruházások, a szolgáltató és intézményhálózat fejlesztése révén azon a területen tette gyakorlattá a fejlesztést, mely évtizedekig elmaradt az iparosítás szorító tőkehiányáBan. Az elismeréshez hozzá kell tenni azonban azt is, hogy gazdaságpolitikánk iparcentrikus jellege megmaradt, és a koncepció megvalósításának eddig vázolt hiányosságai arra engednek következtetni, hogy a falu túlzott háttérbe szorítása végső soron e tényre vezethető vissza. Az eredmények hangsúlyozása mellett, mely eddig a városok kiemelt fejlesztésében nyilvánult meg, hangsúlyozni szeretnénk — a településföldrajz, az agrártudomány, a szociológia számos képviselőjével meszszemenően egyetértve —, hogy a falvak és általában a mezőgazdasági infrastruktúra fejlesztése elmaradt a kívánt mértéktől. Éppen akkor, amikor a mezőgazdaság technikai színvonalában ugrásszerű emelkedés következett be, amikor termelése számos területen iparszerűvé vált. E fejlett mezőgazdasággal nincs összhangban a falu, a háttérgazdaság infrastrukturális elmaradottsága, mely a mezőgazdaság fejlődésének már ma gátját képezi. Tehát elengedhetetlen, hogy a településhálózat és területfejlesztésnek olyan korszaka következzen, melyben a város és iparfejlesztés mellett egyenrangú feladatként jelenik meg a falu és a mezőgazdasági terület infrastrukturális, kommunális fejlesztése. A fejlődés várható iránya, de önmagában az a tény is, hogy hazánk lakosságának még ma is mintegy fele falvakban él, szükségessé teszi, hogy a falu ősi és újonnan szerzett sérelmeivel, városihoz való viszonyával foglalkozzunk. E feladat jelentőségét fokozza az a tudat, hogy nem egy önmagát túlélt településforma védelméről - apológiájáról — van szó, hanem egy, a város mellett létező olyan településformáról, mely fejlett termelőerők és termelési viszonyok mellett is megfelelő termelési és életkeretül szolgálhat lakói számára.

13