Barakonyiné Winiczai Klára: Baranya aprófalvas településhálózatának múltja és jelene - Baranyai Krónikaírás 7. (Pécs, 1984)
Baranya falvainak népmozgalma 1960-1980 között - Mechanikus népmozgalom
A vándorlási különbözet településkategóriák szerinti vizsgálatából levonható fő következtetések : - a nagyfalvak kivételével valamennyi településkategóriában negatív egyenleggel zárult a vándormozgalom, melynek mértéke a nagyfalvaktól a kisfalvak felé haladva erőteljesen nőtt, - általában a kis- és apró-, valamint törpefalvak kategóriáiban az alacsonyabb népességszámhoz nagyobb vándorlási veszteség tartozott, - az apró- és törpefalvak együttes vándorlási vesztesége 1970-79 között az előző 10 évhez viszonyítva nőtt, a többi falutípusé csö' ont. Az aprófalvak törpefalvasodá sa, népességük felgyorsuló elvándorlása kifejezi e falvak magukra hagyatottságát, fejlesztésük szinte teljes hiányát. Ugyanígy az ellenkező oldalon a nagyfalvak növekvő presztízse, javuló népességlekötő ereje kiemelt fejlesztésükkel nagymértékben összefügg. A 21. számú táblázat is, hasonlóan a 3. fejezet valamenyi, településcsoportok szerint bontott adatot tártai! mazó táblázatához, az 1980. január 1-en érvényben levő közigazgatási beosztás szerint készült. Az eddigiek során az adatok ilyen értelemben vett egyneműségének az összehasonlítást könnyítő hatása dominált. Itt a vándormozgalom elemzésénél szükséges azonban a nem átszámított adatokhoz való viszonyítást is elvégezni, ha nem is mindegyik településcsoportban, de a törpefalvak kategóriájában feltétlenül, mert 1974-79 között jelentős számú községegyesítésre került sor, melyek többsége e településtípust érint3üe/' E közigazgatási döntések hatására a községek száma 1970-1980 között 316ról 291-re csökken. A községegyesítések révén megszűnt 21 település, melyből 14 törpefalu volt. Ezek egy része gyakorlatilag már az összevonás időpontjában elnéptelenedett, de a többire is hasonló sors vár. 1970-ben az akkori közigazgatási beosztás szerint 46 törpefalu volt a megyében, közülük Kistapolca és Velény népessége pozitív egyenlegű vándormozgalmuknaik köszönhetően oly mértékben növekedett, hogy az aprófalvak csoportjába került. Ket!ejük közül Kistapolca fejlődése és népességnövekedése kedvező fekvéséből (Beremend és Siklós közelsége) és jó közlekedési viszonyából fakadóan tartósnak ígérkezik. Kistapolcát és Velényt leszámítva, a maradék 44 törpefaluból közigazgatási intézkedések hatására 1974—1979 között 14 megszűnt. Ez a 14 község, illetve népmozgalmi adataik e fejezet számítási anyagában nem a törpefalvak csoportjában, hanem az egyesített község nagyságrendjének megfelelő településcsoportban szerepelnek. így érthető, hogy 1960-69 között a törpefalvak vándorlási vesztesége a 21. táblázatban mindössze a lakónépességük 1,2%-a. Valójában ennél lényegesen több — az akkori közigazgatási határok szerint - 14,3 (t o volt. (Az időközben hozott közigazgatási döntések a többi településkategória vándormozgalmának arányszámaiban már nem okoztak említésre méltó torzítást.) 3.2,2. Bevándorlás és elvándorlás, a vándormozgalom erőssége Az 1960-as évek elején felgyorsuló migráció alapvető oka, illetve már az előző évtizedből táplálkozó okozatláncolata közismert, nagyvonalaikban e tanulmány keretei között is összefoglaltuk már. E fejezetben éppen ezért nem indokolt kitérni rá, sokkal inkább figyelmet érdemel a vándormozgalom erejének változása. A migráció már az ötvenes években fokozatosan erősödött, tetőpontját a
