Barakonyiné Winiczai Klára: Baranya aprófalvas településhálózatának múltja és jelene - Baranyai Krónikaírás 7. (Pécs, 1984)

Baranya településhálózata - A településhálózat koncentrációja és dekoncentrációja

visszanyúlva megállapítani, hogy hány település lehetett is itt, és azok népességszám szerinti megoszlása milyen volt. Meg kellett tehát elégednünk az előző igen általánosnak tűnő, de végül még is csak fontos ismerettel. Ha a XVI. század előtti idők településhálózatáról ilyen értelemben nem is tudtunk meg számottevően többet, az 1500-as évek elejére kialakult települések számát - Follajtár Ernő már korábban hivatkozott kutatásai alapján - megfelelő biztonsággal meg tudtuk becsülni. Follajtár 1941-ben vállalkozott arra, hogy Baranya vármegye eltűnt helységeit felkutatja. Kutatásainak eredményét e tanulmányban bátran felhasználhattuk, annak ellenére, hogy még a felszabadulás előtti Baranya vármegye területére vonatkozott. Bár a régi vármegye nagyobb volt a jelenlegi megyénél a dárdai járás területével és a mohácsi, a villányi, a siklósi járás déli peremével (melyekben az élő és eltűnt települések együttes száma 1941^ben 63-ra volt tehető), ugyanakkor kisebb volt a jelenlegi szigetvári járás nagy részével, azaz a jelenleg érvényben lévő közigazgatási beosztás szerint 30 községgel. Miután az eltűnt falvak - bár a vármegye teljes területén szóródtak - a nyugati részén sűrűsödtek, joggal feltételezhető, hogy ezen az általa nem kutatott területen is a jelenleg élő községeknek legalább a duplája, mintegy 80 létezett. Figyelembe véve a plusz-mínusz eltérések ilyen egymást szinte kiegyenlítő voltát, s a célt, mi szerint kiindulási irányszámot kerestünk a megye török hódoltság előtti feltételezhető településsűrűségét illetően, mélyebb kutatást nem végeztünk. Elfogadtuk Follajtár kutatásának eredményét (622) azzal a csekély módosítással, hogy 640-re kerekítettük a baranyai falvak 1500-as évek elejére feltételezhető számát.

19 Mint az előzőekben, a történeti összefoglalónkban láttuk, ez a nagyon sűrű településhálózat a két nagy település- és népességpusztító esemény, a török hódoltság és a felszabadító hadjáratok elmúltával sem tudta soha többé régi formáját visszanyerni. Természetesen erre egyre kevésbé is volt szükség, hiszen a változó gazdálkodási mód egyre nagyobb népesség- és településkoncentrációt igényelt. Baranya település- és népesség-koncentrációjának településcsoportok szerinti változását 1784-től tudtuk nyomon követni. (Lásd 9., 10., 11.. ábrákat.) összehasonlítva a megfelelő időszakokra vonatkozó megyei és országos településpiramisokat, szembeszökő különbséget tapasztaltunk annak ellenére, hogy Baranyában is jelentős településkoncentráció ment végbe a Vizsgált időszakban. Ugyanis még a megye 1980-as településpiramisa is kisebb településkoncentrációt mutatott, mint az országé 1784-87-ben. Baranya még a XVIII. században is - pedig az előzőekben láttuk, hogy addigra már majd felére zsugorodott a falvak száma — olyannyira aprófalvas volt, hogy jóformán csupa aprófaluból állt. A városokat is beleszámítva, mindössze 24 települést lehetstt magasabb kategóriába sorolni a 367-ből. Az aprófalvak döntő többsége is pár száz lelket számolt, miáltal településpiramisa nemcsak igen széles alapon nyugodott, hanem hirtelen karcsúsodva véget ért. Ez az alacsony és elterülő településpiramis híven tükrözte városhiányos, egyoldalúan mezőgazdasági régió jellegét, mely mint a korábbiakban láttuk, jórészt természeti adottságaival függött össze. 1784-1949-ig jelentős településkoncentráció zajlott le annak ellenére, hogy a települések több mint 80%-a továbbra is az aprófalvak kategóriájába tartozott. A koncentráció a kis-, közép- és nagyfalvak számának megháromszorozódásában nyilvánult meg. A falvak gazdasági erejének növekedése az aprófalvak belső megoszlásának kedvező irányú változásában is kifejeződött, amennyiben 73,2%-ról 41,4%-ra csökkent az 500 főt el nem érő legkisebb falvak aránya, és 20,4%-ról 39%-ra nőtt az 500-1000 fős falvaké. Az 1950-es évekig a település- és népességei B. KRÓNIKAIRAS yip