Barakonyiné Winiczai Klára: Baranya aprófalvas településhálózatának múltja és jelene - Baranyai Krónikaírás 7. (Pécs, 1984)

Baranya településhálózata - Természeti adottságok, a termelés és a településhálózat kapcsolata

úgy is fogalmazhattunk volna, hogy már a honfoglaló magyarok sűrű, aprószemű településszerkezetet örököltek, mely a fejlődéshez kedvező körülményekre találva, egyre sűrűbben lakottá, gazdagabbá vált. Virágkorát feltehetően a XIV-XV. században élte, amikor több mint 600 település volt a maii Baranya területén. Baranya aprófalvas településszerkezetének kialakulásában kiemelkedő szerepe volt természeti adottságainaik. Változatos, tagolt felszíne, a mezőgazdaságnak kedvező talaj- és éghajlati viszonyokkal párosult, melyeik az önellátó mezőgazdaság szarnára ideális feltételeket teremtettek. A megye éghajlata az ország más területeinél kiegyenlítettebb volt. Itt is a kontinentális vonás az uralkodó, de mediterrán hatással keveredve, melynek következtében az évi átlagos középhőmérséklet és a napsütéses órák száma magasabb, ugyanakkor a csapadékhullás bőségesebb volt az országos átlagnál. Éghajlata nemcsak a szántóföldi gazdálkodásnak, hanem a korai zöldségfélék termelésének, a gyümölcsök korai érésének is kedvezett. Szélvédett helyein messzi vidékek gyümölcsei a füge, a citrom is megtermett. Kedvező éghajlatát a Baranyai dombság és a Pécsi síkság termékeny, löszön képződött mezőségi talaján tudta leginkább kamatoztatni. A Duna és Dráva mentének középkötött öntési talaja, valamint a Mecsek és a Villányi hegység erdőségi talajai már kevésbé voltak alkalmasaik növénytermesztésre. Baranya természeti adottságai a kisárutermelő gazdálkodás számára nyújtottak igazán kedvező feltételeket. A tagolt felszín és a változatos domborzati viszonyok a művelhető területet kisebb parcellákra osztották, melyek a kézi művelés számára sem nagyságuk, sem domborzati adottságaik miatt nem jelentettek különösebb nehézséget. A középkor békés szakaszaiban fejlődését, növekvő gazdasági jelentőségét annak köszönhette, hogy a termelőerők és termelési viszonyok adott fejlettsége éppen olyan gazdálkodási módot igényelt, mely az adott természeti adottságok mellett is a kor követelményeinek megfelelő hatékonyságot biztosított. Sőt még a XIX. század végén is eredményesen tudtak az itt lakók gazdálkodni a természeti adottságokat jobban kihasználó termelési szerkezet módosítással. Gondolunk pl. a magasra kiemelt dombságok és a hegyes vidékek belterjes állattartásának fokozódó jelentőségére, ami a hűvösebb, csapadékosabb lejtőkön is jól termeszthető szálas takarmányon alapult, mely a szántóföldi növénytermesztésnél nagyobb munkaerőigénnyel járt, de beérte gyengébb talaj- és éghajlati adottságokkal is. Mindez nem jelenti azt, hogy a gazdálkodás eredményességét illetően nem volt különbség a természeti adottságokból fakadóan a falvak között. A magasan fekvő falva'k a termőföld szűkössége, annak gyengébb minősége, s a hűvösebb éghajlat miatt mindig szegényebbek és kisebbek voltak, mint a termékeny síkságok települései. De a legjobb adottságokkal rendelkező földek mennyisége korlátozott, szükség volt a rosszabb adottságokkal rendelkezők müvelésére is, amennyiben azok művelőik megélhetését biztosítani tudták. Ugyanakkor a termelőerők alacsony fejlettségéből fakadóan, azok az életkörülmények, amelyeket a rosszabb természeti adottságokkal rendelkező falvak tudtak lakóiknak biztosítani, nem voltak annyival rosszabbak, hogy számottevő társadalmi feszültség forrásává válhattak volna. A jelenlegi településhálózat, bár közel sem oly aprószemű, mint a középkorban, különösen a török hódoltság előtti időkben volt, mégis megtartotta a régmúlt idők maradványaként a nagy településsűrűséget. A településhálózat sűrűségét szemlélteti a 6-7. számú ábra, melyein jól látható, hogy a településeik közöltti távolság a megye területének döntő részén ma sem haladja meg az 5 km-t, de igen sok foltban 2,5 km alatt van. A települések