Tanulmányok Pécs város történetéből. Pécs város szabad királyi rangra emelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett II. várostörténeti konferencia előadásai 1980. november 14. - Baranyai Krónikaírás 6. (Pécs, 1982)
II. rész Korreferátumok - Szita János: Egyes kapitalista magánjogi intézmények Pécsestt a 18. században
A II. csoportba az ún. világos adósságokat sorolták, azaz azokat, amelyeknek fennállását az elhunyttól, vagy a feleségétől származó irattal tudták a hitelezők igazolni, 13 de nem voltak betáblázva. Ezenkívül ide sorolták a város dobosának járó dobolási díjat is. 1 ' 1 Ebbe a csoportba került összesen 7 hitelezőnek 168 forintnyi követelése. A csoportba tarlozó összes követelést egyenrangúnak tekintette a tanács és mivel a teljes összeg kifizetésére már nem maradt fedezet, valamennyi követelés 44%-át kapták meg a hitelezők. így az I. és II. csoportba sorolt adósságokba a tanács felhasználta a rendelkezésre álló teljes összeget. A III. csoportba sorolják azokat az adósságokat, amelyeknek fennállását a hitelezők az adóstól származó irománnyal igazolni nem tudták, továbbá ide kerültek a kereskedők és iparosok olyan követelései, melyeknek fennállását az általuk vezetett könyvben szereplő tartozásokról készített kivonat (Auszug) alapján kívántak érvényesíteni. Mivel az e csoportba tartozó tételek nem világos adósságok, a tanács egyetlen krajcárt sem fizet a hitelezőknek. A részletesen ismertetett csődeljárás kapcsán több kérdés vetődik fel. így, miért fizették ki előre, kamatokkal együtt a pécsi püspöki szeminárium kölcsönét. Az iratokból nem sikerült ennek magyarázatát megtalálnom. A vármegyénél nem tábláztaitok be ezt a követelést, így nem a törvény előírása szerint betáblázott követelés csődeljárás előtti kiegyenlítéséről van szó. Feltételezhetően azért fizette ki a városi tanács előre ezt a tartozást, mert nem kívánta a székeskáptalannal elmérgesíteni a helyzetet éppen olyan időpontban, amikor a város felszabadulása elérhető közelségbe került. Ez lehet oz egyetlen oka ennek a kivételezésnek, mivel egyik pécsi egyházmegyébe tartozó római katolikus egyházközség be nem táblázott követelését a tanács csak a II. csoportba sorolta be és így ez az egyházközség a kölcsön öszszegének csak 44%-át ikapta meg. 1 '' Tehát nem az egyházat emelik ki általában, hanem csak a pécsi püspökség egyik jelentős intézményét. Ugyancsak feltűnő, hogy a csődeljárással kapcsolatos kiadások egy részét, a dobolási díjat nem az I. csoportba sorolja be a tanács. Ez annál is érthetetlenebb, mert az árverést közvetlen megelőző három dobolást feltétlenül ide kellett volna sorolni, továbbá, mert a tanács alkalmazottjáról (a váiros dobosáról) von szó. Valószínűnek látszik, hogy nem kívánták praktikus szempontból két részre Osztani az egy okmányon szereplő dobolási díjat és mivel a dobolási díj nagyobbik része nerri függött össze magával a csődeljárással, az egész összeget a II. csoportba sorolták be. 10 * * * Magam is tudom, hogy sem a betáblázás, sem a csődeljárás nem látszik különösebben jelentős jogintézménynek. Talán visszatetszőnek tűnik, hogy ilyen periféririkusnak minősíthető jogintézményekkel foglalkoztam. Úgy érzem azonban, hogy mindkét jogintézmény felvázolása indokolt volt, mert jelentősen elősegítették Pécs gazdasági fejlődését. Ugyanis a betáblázás jogának megszerzése és gyakorlása és ennek révén a hitelezőknek nyújtott nagyobb garancia hozzásegítette Pécs polgárait ahhoz, hogy olyan megtakarításokat fektessenek be vállalkozásukba, amelyeknek zöme egyébként vagy tezaurálódott volna, vagy Pécsen kívül kerül be a gazdasági életbe. így pl. az 1778. november 1-1779. október 31. közötti katonaévben betáblázott 9735 forint összegű adósság 60%-át nemesek, egyházi szervezetek, egyháziak, értelmiségiek és vidéki iparosok hitelezik pécsieknek. 1 ' Mivel az adósságok betáblázása nem volt kötelező, hanem a hitelező döntésére volt bízva, 18 nem állítható az, hogy az összes adósságot hitelezők szerinti megosz-
