Tanulmányok Pécs város történetéből. Pécs város szabad királyi rangra emelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett II. várostörténeti konferencia előadásai 1980. november 14. - Baranyai Krónikaírás 6. (Pécs, 1982)

I. rész Előadások - Sándor László: Pécs 1780. évi szabadalomlevelének bemutatása külső ismertetőjelek alapján

is az oklevéladó nevének és rangjainak felsorolása követi, a grafitceruzával előre megvonalazott arabeszkes díszítésű szövegtáblákban. Az írásban arany maiuscula betűkből áll az uralkodónő neve, rangjai pedig az apostoli királynőig terjedően a betűsarkoknál élesen megtört fekete f raktárakból, mely szavak kezdőbetűi ugyan­akikor kalligrafáltan arannyal kidolgozottak. Egyéb tartományi rangjainak felsoro­lása arany írólével készült antikvában olvashatók. Az általánosságban meghatározott alattvalókat, kikhez az oklevél szól (inscriptio), az intézkedést indokló jogi-történeti gondolatokat (arenga), a szándéknyilvánítást kifejező közlést (promuígatio), az oklevél kiállítását előidéző tények elbeszélő részét (narratio), az oklevéladó akaratának rendelkező fejezetét (dispositio) és az ehhez kapcsolódó szankciót a kilátásba helyezett büntetéssel (poena), a megerősítés, mefjpecsételés módját (corroborate), a privilégium kiállítójának külön megnevezé­sét (subscriptor), a dátumot, az egykorú tisztségviselők és méltóságok fölsorolását, mint belső tartalmi oklevél szövegeiket már humanista kurzív írással rögzítették. A most felsorolt oklevélrészeket fekete guba esti ntával írták, mely aló'l kivételt képez­nek a kurrens kurzívval és a verzál kurzívval formált kiemelt területek, mint például a püspöki, vagy a szabad királyi város megnevezései. Jelentőségük arannyal tör­ténő írással kapott nagyobb nyomatékot. A tipikusan barokk oklevélszöveget interpunkciós írásjelek alkalmazásával tagol­ták. Egyes szavaknál gyakran megfigyelhető a közös betűszáros kapcsolás (nexus) és a ligatúrás összevonás is. Kevésbé jelentkezik, de előfordul a szóközí és a szó­végi rövidítés. Az oklevelet Mária Terézia királynő saját kezűleg aláírta. Ellenjegyzői: gróf Esz­terházy Ferenc kancellár és Brunsvik József kancelláriai titkár. Külön kívánunk szólni a szabadalomlevé] pecsétjéről, mivel jelképe, jogbiztosító tényezője volt az uralkodói akaratnak. Mária Terézia vörös viaszba nyomott, 140 mm átmérőjű, úgynevezett zárt, na­gyobb pecsétje arannyal futtatott réztokban van, melyet 82,5 cm hosszú, duplán fogott aranysodratú bojtos zsinórral erősítettek fel a belső hártyalapok háromszoros átfűzése után a könyvalakú oklevélgerincre. Az alapszíneket is mutató pecséten"' 1 az osztrákházi korona és a nimbusszal övezett kétfejű sas látható, mellén a cseh királyi és az osztrák főhercegi koronák­kal fedett főpajzzsal. A korona alatt 1769-es év olvasható. A főpajzs kétszeres vágás­sal és hasítással 9 mezős osztású, hol mindegyikben tartományi jelképek címertö­réses elhelyezése figyelhető meg. A középső mezőre (V. mező) ráhelyezve található a nagy szívpajzs, amely négyeit és azon egy boglárpajzs. A magyar szent koronás boglárpajzs hasított, jobb olda­lán vörössel és ezüsttel nyolcszor vágott 4 pólya van, 5 bal oldalán pedig vörös mezőben zöld hármashalmon aranykorona és abból kiemelkedő ezüst kettőskereszt. Körülötte a dalmát leopárdfejek (kék mezőben koronás 3 arany leopárdfej), a hor­vát ostábla (ezüst és vörös alapszínnel kialakított sakktábla szerű rajzolat), a szia­von nyest (kék mezőben hullámos vágásokkal formált ezüst-zöld-ezüst pólyák, a zöldben fekete nyest fehér foltos mellel és a pajzsfőben 6 ágú arany csillag), végül a bosnyák fegyverzett kar (vörös mezőben jobbra fordult páncélos kar, aranymar­kclatú kivont karddal) láthatók. A tőpajzs eleje (I. mező) négyeit, melynek közepében Csehország címeres szív­pajzsa van, vörös mezőben kétfarkú ezüst oroszlán, fején arany korona. A jobb felső mezőben kék alapon a vörös-arany díszítésű morvaországi aranykoronás os­táblás sas figyelhető meg. Mellette, a bal felső mezőben arany alapon (a színáb­rázolás ezüstöt hoz, ami a ti póri um metszet hibájából ered) a sziléziai aranykoronás

Next

/
Thumbnails
Contents