Tanulmányok Pécs város történetéből. Pécs város szabad királyi rangra emelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett II. várostörténeti konferencia előadásai 1980. november 14. - Baranyai Krónikaírás 6. (Pécs, 1982)

II. rész Korreferátumok - Bezerédy Győző: Adatok Pécs felszabadulásának történetéhez (1944)

Mindezek nem is annyira a szovjet előnyomulást nehezítették, mint inkább a város helyzetét tették válságossá. Ennek a veszélynek az elhárítása két dologtól függött: 1. Hagynak-e időt a szovjet csapatok a-németeknek a pusztítások véghezvitelére? 2. Mit tud tenni a város lakossága — főleg a munkásság annak megakadályozása érdekében? E két problémát vizsgáljuk meg részletesebben. A november 27—28—i német ellenállás és ellentámadás megállítása után a szovjet parancsnokság úgy döntött, hogy a várost megszállva tartó német csapatok ellen meglepetésszerű éjjeli támadást intéz. Ezzel egyúttal elkerülik a háború során meglepően épen maradt város pusztulását. Pécs ostroma 28-án 22.00 órakor kezdődött. A szovjet csapatok egyszerre több irányból hatoltak he a városba. Céljuk az volt, hogy a németek visszavonulását nyugatról elzárják. Sarohin tábornok, az 57. hadsereg parancsnoka visszaemlékezésében erről a következőket írta: ,,A 32. gépesített dandár a tüzérségi gyalogság bevonásával hatolt be a város északkeleti és délkeleti részébe és utcai harcokat kezdett. A tankok nyomában a 10-es gárdahadosztály gyalogsága nyomult előre. E hadosztály egy részét a város Északról és Délről való bekerítésére irányították. Feladatuk volt, hogy a város nyugati külvárosában elvágják aiz utat az ellenség nyugatra vonulásaitól. Az 53. motorkerékpáros ezred, kihasználva az előretört egységek sikerét, behatolt a központi utakon keresztül a város nyugati külvárosába, ahol egyesült a 10-es gárdahadosztály egységeivel, megakadályozva az ellenség Pécsre irányított tartalékainak közeledését." Egy rendkívül figyelemre méltó mozzanatra szeretném ennél a kérdésnél a figyelmet felhívni. Sarphin általi leírt harcok november 29-^ére virradó éjjel zárattak le. Nemrég került elo egy hagyatékból egy korabeli naipló, -mélyben rendkívül érdekes bejegyzéseik találhatók. E naplóból szeretném idézni a felszabadulás 3 napjáról írt rövid feljegyzéseket: .^november 27 . . . az oroszok lövik már a várost . . . nagyon sok az ágyúzás. Már tüzet sem gyújtunk. Az ablakok nyitva, a pincébe megyünk. Egész éjjel lövöldöztek. Itt az orosz! November 28., kedd. öt orosz volt itt reggelizni. Nagyon ágyúznak, nem mertünk tüzet rakni. Délután egy-<kétszer még jöttek az oroszok. November 29., szerda. Rendet csináltam, a szuterinban főzök. Még kétszer voltak nálunk az oroszok . . . Erős ágyúzások vannak." Tehát -november 28-án többször is jártaik szovjet katonáik náluk. A város ostroma előtt egy nappal, és nem is akárhol. A naplóíró a Zsinkó utca 6-ban lakott, tehát alig 50—100 méterre a német védelem centrumától, attól a( helytől, aha! másnap a városért vívott döntő csata lezajlott, a Rákóczi út és a Felsőma'om utca sarkától. Miről van tehát szó? A szovjet felderítők egy nappal korábban mélyen behatoltak — több ízben is a város stratégiailag legfontosabb helyéhez; a városból kivezető és a visszavonulás szem-pontjából nélkülözhetetlen út kulcspontjához közel, s ezzel súlyosan veszélyeztették a visszavonulást; minden pillanatban elvágással fenyegetve q hátrálok útját. A németeket ez nyilvánvalóan erősen nyugtalanította, itt válhatott először számukra biztossá, hogy a szovjetek átkaroiással igyekeznek visszavonulásaikat meggátolni.