Tanulmányok Pécs város történetéből. Pécs város szabad királyi rangra emelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett II. várostörténeti konferencia előadásai 1980. november 14. - Baranyai Krónikaírás 6. (Pécs, 1982)
II. rész Korreferátumok - Sarosácz György: Nikola Tordinác, a pécsi bosnyákok népdalgyűjtője
NIKOLA TORDINÁC, A PÉCSI BOSNYÁKOK NÉPDALGYÜJTŐJE Sarosácz György Nikola Tordinác olyan időszakban gyűjtött népdalokat és népmeséket a pécsi bosnyákok és a környéki sökácök és bosnyákok között, amikor a horvát-szerb folklór a hazai és a nemzetközi irodalomban nagy elismerést kapott. E gazdag hagyományokkal rendelkező népköltészet tolmácsolói között nem kisebb személyiség található, mint Goethe. A népköltészet megjelenésének kezdetétől kiapadhatatlan forrása lett a kulturális életünknek. Nem kis szerepe volt és van az anyanyelvi kultúra ápolásában. Hatását évszázadokon keresztül tudjuk követni az irodalomban is. Az írók-költők sokasága merített a hallatlan gazdag szókincséből és az alkotás tisztaságából Ugyanezt tette Nikola Tordinác, amikor a népiköltészet felé fordult és elkötelezte magát, csakhogy jobban megismerje. Nikola Tordinác Gyakovóban 1858. Miklós napján született. Apja híres cipész volt, édesanyja Joszipovics Teréz, pécsi születésű bosnyák. Apja Gyakovóban rövid ideig tartózkodott, majd átköltözött Drventibe, onnan Szarajevóba, ahol szakmájában jobban boldogult. Nikola Tordinác az általános iskolát kitűnő eredménnyel végezte. 1871-ben beiratkozott a vinkovcei gimnáziumba, amelyet 1877-ben fejezett be. Tehetsége mellett a hat év alatt szorgalmasan tanult: állandóan képezte magát, mindent elolvasott, ami a kezébe került. A kedvenc népdalok mellett német írók műveit is olvasta. írói tevékenységét 1875-ben a Narodnjak és Radis folyóiratokban költői kísérletezéssel kezdte, de kevés eredménnyel. Tanárai tanácsára egyre több hazai írót olvasott és elbeszélések írásához tért vissza. Témáit a nép életéből vette. Ezért Boszniában népdalokat, népmeséket, közmondásokat és hiedelmeket gyűjtött, hogy mélyebben megismerkedjék a nép életével. Azt vallotta, hogy népies stílusban, népi nyelven írni igen nehéz — csak akkor lehetséges, ha a nyelvet jól ismerjük. A fiatal Tordinác mindenek felett legjobban Boszniát szerette. Boldog volt, ha ferences barát kíséretében a Száva menti falvakat járhatta: ette a birkahúst, findzsából itta a kávét, pipából szívta a dohányt, kocsin a kukoricások mellett utazva hallgatta a ,,Húszéin kapitány"-ról szóló mesét, vagy lóháton nyargalva „Bég, Szelim bég a csatára készül", ,,Ej, Trávinik miért ködösödött el" kezdetű népdalokat énekelte — ilyenkor az utazás fáradalmait is elfelejtette. A népdalokat és a népmeséket már, mint gyermek a szüleitől, különösen az édesanyjától szerette meg. Az összegyűjtött boszniai főklór mellett korán felébredt benne