Tanulmányok Pécs város történetéből. Pécs város szabad királyi rangra emelésének 200. évfordulója alkalmából rendezett II. várostörténeti konferencia előadásai 1980. november 14. - Baranyai Krónikaírás 6. (Pécs, 1982)

I. rész Előadások - Sándor László: Pécs 1780. évi szabadalomlevelének bemutatása külső ismertetőjelek alapján

tek meg előtte. A jelenet kidolgozásánál használt pilkturáilis technika lemezdomborítású hatást gyakorol, hol a ikontúrok barna színű vonalvezetése mellett aranyban tükröződik vissza az esemény. A kompozíción belül ezzel kapott kiemelt hangsúlyt az a „megfizetett királyi kegy", amely a város polgárai felé irányult. Ehhez a motívumelemhez kapcsolódik szorosan a trónterem képe elé behajló bástyakoronás női figura. Alakja a 18. század második felétől, mint általános jelkép és séma az önkormányzattal rendelkező várost testesíti meg. Pécs polgárainak nevében féltérdre ereszkedve, átszellemült áhítattal és égő szívvel hódol az uralkodóháznak, melyet az eléje helyezett virágkosár szeretetkifejező szimbólumjelentése ugyanakkor fokoz. Ruházatának összetétele nemzeti zászlószínünk egységére hívja fel a figyelmet. A mellrészen csattal kapcsolt, szőrméjével befelé forduló hermelinpalástja kívül piros, belül a menyétprém foltjaitól eltekintve fehér, amit kiegészít a hosszú ujjú zöld alaipruba. A kollekció aranyszínű, ezüstpükkelyekkel rakott mellénnyel és virágokkal díszített fehér rövid szoknyával lesz teljes, mely utóbbinak alsó része aranyszállal hímzett és rojtozott. Az ábrázolt alak nyakán és hajában gyöngyfonat van. A kép jobb oldalán a görög mitológiából jól ismert városvédő Paliasz Athéné látható, a tudomány és a harc istennője, a mesterségek pártfogója. Jellegzetes attribútumai közül a fejet védő sisak, a test formájához simuló aranyveretű kék aigisz (vért) és a bal kézben tartott lobogós kopja ismerhető fel, ami párosul a gyümölcsökkel, ékszereikkel megtöltött bőségszaruval. Ruházata virágokkal átszőtt, földig érő kék tunikából és fölötte arannyal hímzett fehér alapú hosszú ingből áll, amit a mellre erősített vértezet takar. Vállán átvetve skarlátszínű lepel van. Kinyújtott jobb karjával „isteni" segítséget ad a török ellenséggel szomszédos, iparban és tudományban erősödő városnak, valamint az uralkodóháznak. A lábaihoz helyezett redőzött hajiítású szaruban kiemelkedik az az aprólékosan kidolgozott koronás ékszer, amely az egyéb dísztárgyak között a királynő kezdőbetűit viseli. Az ábrázolt dinnye, ananász, alma és kékszilva ugyancsak a jólét és a gazdagság kiapadhatatlan forrásjelképe. A harmadik képegységbe az oszlopfej mellől ezüsttel szőtt brokátfüggöny nyúlik be, mellyel erősítést kap az elemzett részek összetartozása. A címeroldal szerkezeti részeit csavart és simán hagyott oszlopkötegek közé helyezte a képíró, ahol a barokk művészet formabontó területei plasztikusan jelennék meg. A rokokó hajlítás mindkét oldalon párhuzamosan találkozik a volutás oszlopfejekkel, melyek fűzérdíszíté

sei már a copfstílus jegyeit hordják. Az oszlopfőket összekötő párkány megfestése aröhivoltszerű hatást gyakorol. Heraldikai lag figyelmet érdemel az oszlopokra helyezett koronás tartományi címerek sora. Az itt szereplők közül fönt a

1 dalmát leopárdfejek és a horvát ostábla, középen a sziavon nyest, a galíciai három aranykorona, a szerb fegyverzett vaddisznófej, a lodomériai ostáblás pólyák, a bosnyák fegyverzett kar és a kumániai fekete oroszlán, balra lent pedig Bolgárország három futó agara látható. A címeroldalt Carl Ignaz Meyer készítette, amint ez a kép bal alsó sarkában megnevezve olvasható. Személye — eddigi ismereteink szerint — valószínű azonos az 1839-es müncheni kiadású Künstler-Lexicon (488. p.) Ignaz Mayeréval. Az ott közöltekben Mayer brünni festő, ki Grazból származott, de Brünnben hunyt el. Történelmi olajfestményeket készített templomok és magánosok részére. A Lipcsében 1930-ban megjelent Allgemeines Lexikon der Bildenden Künstler című kézikönyv, amely hivatkozik a fenti Nagler-féle Künstler-Lexiconra is, Mayer festő brünni és morvaországi munkásságát 1763-1781 közé teszi.

3 A latin nyelvű szabadalomlevélben a címeroldalt közvetlenül az intitulatio, vagy-