Baranyai krónikaírás 5. (Pécs, 1980)

II. rész ÖSSZEFOGLALÓK - Szilágyi Béla: Dunafalva 1978. évi krónikájának össszefoglalója

Az iskola kerítése is elavult. Érthető, hiszen erősen a második évtizedének végén áll az egyszerű drótkerítés, mely igencsak ki van téve évek hosszú sora óta a sok-sok gyerek támaszkodásának és labdáinak. Erős, tetszetős vaskerítés indokolt lenne, de eddig mindig volt fontosabb feladat a gyerekek tanítása érdekében az évenként rendelkezésünkre álló pénz számára. Bízom abban, hogy nem sokára ennek a felújításnak a megvalósulásáról is beszámolhatok, mint ahogy most teszem azt a tanácsház Kossuth Lajos utcai frontján megépített kerítésről. Ez nagyon kellett már, hiszen a tanácsház környékét díszítő szép kis liget most, mintegy koronát kapott 46 099 Ft értékben. E területhez tartozik az új létesítményünk, a postahivatal. Az építkezés kezdetén még azt hittük, hogy év végére elkészül, hiszen a falak felhúzása elég jó ütemben haladt. De aztán mindjobban lassult a többi munka. Most, az év végén áll az épület, kívülről is elkészült a „bepucolás", s jelenleg a belső munkákat végzik elég szép létszámmal, fűtési lehetőséggel, csak kevés látszattal. így haladva, a jövő év közepére talán még átadásra is kerülhet az épület. Pedig a postahivatal vezetője már készül az új helyre, amit a jelenlegi postahivatal várójában a már megvásárolt új bútorok zsúfoltsága bizonyít olyannyira, hogy nyilvános telefonként csak az utcán lévő segélyszolgálat céljából felállított készüléket lehet használni, mivel az e célra felállítottat a bútorok elbarikádozzák. A postahivatal vezetője — Sirok József — minderről vajmi keveset tehet, hiszen ő is bízott az év végi határidőben és annak rendje-módja szerint időben gondoskodott a rábízott feladat elvégzéséről. Lehet, hogy ironikus a megjegyzésem, de önkéntelenül merül fel bennem a gondolat, hogy vajon nem azért kell az építkezés idejét húzni, hogy az építő vállalat igazolja, mire költötte e] az 5—600 ezer Ft-ot? Községünk egyik díszéről már az elmúlt krónikák egyikében szó volt, az emeletes orvosi rendelő és lakás épületéről. Most csupán annyiból kerül szóba, hogy ez évben az épületben teljes festést és mázolást végeztetett tanácsunk. Oka az volt, hogy dr. Schmidt József orvos és Tokdi Istvánné védőnő július 1-ével áthelyezését kérte és így az új orvos, dr. Fehér Sándor és a védőnő, Szignár Andrásné költözött a lakásokba, melynek költsége 63 000 Ft volt. Egészségügy terén — legalábbis személyi vonatkozásban — furcsa helyzet állt elő. Ugyanis az említetteken kívül Poros Mihályné körzeti ápoló és az orvosírnok is (dr. Schmidt Józsefné) is kérte az áthelyezését, amiért új munkaerőket kellett ezekre az állásokra is beállítani. Az új körzeti ápolónő Pránya Sándorné, aki szeptember 1-én foglalta el állását, lakásul pedig az Ady Endre utcai szolgálati házat kapta. Az orvosírnoki állást előbb az orvos felesége, majd november 1-től Csányi Józsefné látja el. Községi tanácsunk részéről sem volt kis gond, a község egészségügyét egyazon időben, minden vonalon új emberek kezébe adni. A félév munkája azt mutatja, hogy minden különösebb zökkenő nélkül valósult meg az átállás. Kétségkívül, az érdekelt dolgozóknak is sok újdonsággal kellett találkozniok, hiszen az ország különböző részéből jöttek, s itt látták egymást először. De ismeretlen volt számukra a község területe, adottságai, s nem különben az itt élő emberek gondolâtes érzésvilága, szokásai, betegségei. Reményünknek adunk hangot, hogy tudnak majd velünk együtt érezni és gondolkodni, mert ez a gyökéreresztés alapja. Tudvalevő, hogy ,,nehéz" községnek vagyunk elkönyvelve a „külvilág" szemében. Van is ebben valami igazság, amire és okaira az elmúlt évek során több helyen rámutattam. De, aki meg akarja találni községünk lakóiban az értéket, az meg is találja és ezért az illető szívet kap, de csak szívért! A tanácsi munka egyéb területeiről is kellene még szólnom. Feltételes módban mondtam, ami azt jelenti, hogy külön kiemelten nem szólok ezekről. Ugyanis nincs