Baranyai krónikaírás 5. (Pécs, 1980)

III. rész DOKUMENTUMOK - Gyovai Lajos: Drávapalakonya dűlőinek felmérése

jáciak irtották, ezért a község lakossága elnevezte Szerb szigetnek, amely jelenleg is ezt a nevet viseli, pedig napjainkban már a satyoricai erdő része, azzal teljesen összenőtt. 1941-ben, amikor felbomlott a jugoszláv királyság, megalakult a horvát köztársaság, a szigetet a magyar hatóságok vették birtokba, mint parti birtokos a község tulajdonába került. 1956. évi államhatár rendezése során a szigetnek nagyobb része magyar, a kisebb része jugoszláv terület lett. 5. H a j d ú I á z 339 kh. Térképek és a népi elnevezés Szapatként ismeri és nevezi. Batthyány, majd Benyovszky birtok volt, azonban a község parasztsága használta bérbe, közösségi formában. Legeltetéses állattenyésztés folytatott rajta. Urasági tulajdonként, rét és legelő művelési ágú volt. Az egész területen két út vezetett keresztül. Az egyik közút volt, amely a Dráva-menti úthoz vezetett, a másik a fahídon átmenve egyenesen a csehi csőszházhoz. A Szapatot a század első évtizedében vásárolta meg a község lakossága. A vásárlást, a földterület nagyságát, a belső mezőn lévő birtokhoz mérték. Kinek mennyi földje volt a belső mezőn, annak arányában vásárolhatott földet a Szapatból. A községi gazdák a földet részletre vásárolták, és az I. világháborút követő infláció idején, mint mondták, 1 pár tyúk árából kifizették. A parcellázás után a Szapat hat dűlőre (léniára) lett felosztva. Ezt követően megindult a rétek és a legelők feltöltése. Csak a mélyebb fekvésű helyek maradtak meg réteknek. 6. Netecs (Jégverem) Netecs délszláv eredetű szó, nádast, mocsarast jelent. Ténylegesen e területen van Netecs nevű nádas. Mint a Dráva mentén minden mélyfekvésű terület, ez is a Dráva hagyatéka, 8—10 kh. területű. A dűlő 1923-ig Benyovszky birtok volt, ettől kezdve folyamatosan fel lett osztva. A nagyatádi féle földreform során kb. 30—40 kh. lett kiosztva, a megmaradt területet egyéni bérlő bérelte. ///. Kialakított (léniák) dűlők Vízszél a Feketevízzel párhuzamosan van, jelentős része rét, és fás terület. Nagyobb vízállás esetén a talajvíz feljárta. Több áteresz volt a Feketevíz felé, melyet árvíz idején lezártak. A víz lehúzódása után fel lett nyitva, és az esetleges talajvizet leengedték. Átereszek voltak Dömös János, Molnár József földjénél, zsilip pedig a határszélen. Rácos lénia csehi határszél felé eső részét Kubikosnak nevezik. Olakháttya nevezetű rész. A nevét onnan kapta, hogy a jobbágyvilágban a már említett Szapat legelő volt, és a sertések nem a községben voltak, hanem rideg tartással télen-nyáron az itt lévő karámokban. Hagyomány szerint a török időben a sertések és a szarvasmarhák ide voltak elrejtve a törökök elől. Védelmet nyújtott a Feketevíz, és az akkor még mocsaras, erdős terület. Az állatoknak az élelmet télen, amikor nem legelhettek, a faluból ladikokkal szállították át.