Baranyai krónikaírás 5. (Pécs, 1980)

IV. rész MÓDSZERTAN - Zeleni Ferenc: Tanácsok a dokumentumgyűjtemény kialakításához

Az írásos anyagok állhatnak hivatalos, tehát irattári eredetű másolatokból és nem iktatásra szánt félhivatalos feljegyzésekből, esetleg fogalmazványokból. Ezek beszerzése az államigazgatás, a gazdasági élet, a társadalmi és politikai testületek, a sportköri vezetések stb. részéről lehetségesek. Jelentős hányaduk a tanácsok munkájából és a gazdasági szervek adminisztrációjából erednek, ahol egy egészséges, lényeget mutató válogatásra kell törekedni a krónikaíróknak. Nem feltétlenül szükséges, hogy a végrehajtó bizottságok minden üléseinek vagy a termelőszövetkezetek vezetőségeinek jegyzőkönyvekben rögzített döntései másolatokban a dokumentumgyűjtemények tartozékai legyenek. „Történelmi mérlegelés" határozza meg a dokumentumok mellékelésének fontosságát. Helyesnek tartjuk azonban, ha a negyedévi tanácsülési jegyzőkönyvek, a falugyűlések, a gazdasági szféra számszaki és szöveges beszámolói, zárszámadásai a gyűjteményekben elhelyezést kapnak. A krónikaírók ebben a fejezetegységbe beépíthetik a fentieken kívül a szocialista brigádok naplókivonatait, az áfészek, a pávakörök, az erdészetek, a vöröskeresztek, a tűzoltótestületek, a kereskedelmi hálózatok, az úttörőcsapatok, az MHSZ-ek, a KISZ-alapszervezetek, a pártszervezetek, a Hazafias Népfrontok stb. által szolgáltatott összegzéseket. Az írásos anyagok egy sajátos területe az 1950 előtt keletkezett s ma már történeti feldolgozást igénylő források feltárása, jelzése, illetve begyűjtése. Régi bíróládákban őrzött iratok maradványaira, presbitériumi szórvány jegyzőkönyvekre (nem egyházközségi tanács eredeti providenciájába tartozókra), volt nemesi községek (Szabadszentkirály, Dinnyeberki, Nagypeterd, Nagyváty) okleveleire, irataira, örökváltsági szerződésekre, nemesi, arisztokrata vagy polgári családok hagyatékaira, uradalmi igazgatásból eredő iratokra, urbáriumokra, kéziratos térképekre, pártok jegyzőkönyveire, birtokievelekre stb. gondolunk. A felsoroltak egy része honismereti szakkörök vagy személyek birtokában is lehetnek és ezért ajánlatos a róluk készítendő másolatok megszerzése, valamint a tulajdonviszonyok fenntartása mellett a levéltáron keresztül történő védettényilváníttatásuk kezdeményezése. Amint láttuk a dokumentumanyagok jelentős része a mai szervek tevékenységéből eredhetnek. Ezért fontos a krónikaírók és a működő egységek közötti munkakapcsolatok kialakítása, amely a községtörténeti mozgalom lényegére, annak megértésére és támogatására irányulhat. f) A meghívók dokumentálása szintén alkalmasak a községek társadalmi életének bizonyos tükröztetésére. A történt események mennyisége és minősége, kronológiai alakulása bepillantást engedhetnek a községek kulturális, gazdasági és érdeklődési igényrendszerébe. Célszerű viszont, hogy a meghívók mögötti tartalmi eredményesség a krónikák egészén belül értékeléseket kapjon. g) Sajtók, röplapok, plakátok és prospektusok adják a dokumentumgyűjtemények újabb területét. Számos helyen üzemi újságot is előállítanak, melynek csatolására külön felhívjuk a figyelmet. Ennél a munkánál ajánlatos a nem túlságosan leterhelő, de anyagi kiadással járó Központi Sajtófigyelő szolgáltatását igényelni, mivel a községekre vonatkozó híranyagok szinte teljességben begyűjthetők Szerkezetileg ebbe az egységbe tartoznak a korábbi évtizedekben kiadott aprónyomtatványok gyűjteményei is. Az 1950-es években dívott a begyűjtési bökversek (csasztuskák) és a kezdetleges technikai sokszorosítással készített híradók egész sora. Kortörténeti sajátosságuk dokumentumjelleggel bír, ezért javasoljuk a krónikaíróknak figyelemmel kísérésüket és begyűjtésüket. h) A gyűjtemények leglátványosabb tartozékai a fotók és a képeslapok. Az egyoldalúság elkerülése miatt (gyakran csak az iskolai vagy a társadalmi ünnepélyek felvételei kerülnek a krónikákba) kiemeljük azokat a területeket, melyek megörö-